KÖZÉPKOR
A IV. századi Nyugat-Európában dekonjunktúra indult meg, az éhínségek mindennapossá váltak, belső háborúskodás zajlott. A népvándorlás pusztításai nyomán a városok összeroskadtak, így visszaszorult az árutermelés és önellátó birtokok jöttek létre.
Elavult a talajváltó rendszer, mely során a földeket 4-6 évig a kimerülésig művelték, majd újabb földeket fogtak termőföldre. Ez az eljárás 10-30 évre vegetációba taszította a kimerített földet, alacsony terméshozamot produkált és nagyon kevés ember eltartására volt alkalmas. Mezőgazdasági innovációkra volt szükség, melyek a VIII. századra terjedtek el.
A termőföld művelésében úgy jelentkeztek az újítások, hogy először kétnyomásos rendszerben, a földnek csak a felét vetették be, míg a másik felét pihentették, ugarnak hagyták az állatok legeltetésére. Ezt követően elterjedt a háromnyomásos gazdálkodás, melynek alkalmazása azzal járt, hogy a termőföld egy harmadát ugar, második harmadát az őszi, s fennmaradó részét a tavaszi gabona bevetésének helye adta, s ezek a területek évente cserélődtek.
Az új földművelési módszerek sikeres alkalmazásához új eszközök bevezetése volt szükséges. A szántás során az alsó és felső földréteget az új csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóekével cserélték meg. A nehézeke alkalmazásához új fogatolási mód használata volt szükséges, a szügyhám – mely megnövelte az igaerőt (nomádoktól átvett eljárás). A szántás után a föld lazítására boronát alkalmaztak, mely szintén növelte a termelés hatékonyságát.
A mezőgazdasági újítások a IX-X. századra a gazdaság prosperálását idézték elő: javultak az életkörülmények, a kereskedelem fellendült és demográfiai növekedés vette kezdetét.
KORA ÚJKOR
A XVI. században a nagy földrajzi felfedezések és a tudomány kölcsönösen segítették egymás fejlődését. A változó gondolkodásmód hatással volt az életmód változásaira is. A mezőgazdaságban a vetésforgó elterjedése tette lehetővé az élelmiszer- és takarmányforrásokat. Az árutermelés a nagybirtokokon összpontosult, és a bérmunkások alkalmazása vált elterjedtté. A távolsági kereskedelem és a piac bővülése lehetővé tette, hogy a fejlődő ipar révén egyre több embernek legyen biztos megélhetése a városokban – a városok lakossága növekedett. A városi emberek azonban továbbra is higiéniamentesen éltek, ami folyamatosan tizedelte a lakosságot.
A kora újkor végére, a XVIII. században zajlott le a „mezőgazdaság forradalma”. A mezőgazdaság belterjesebbé válásához hozzájárult a szélesebb körökben elterjedő vetésforgó, a talajjavítás, a csatornázás és a trágyázás. A hatékonyságot növelte a fajnemesítés és az eszközfejlődés – a jobb ekék és az aratógép. A mezőgazdaság vérfrissítéséhez komoly tőkére volt szükség, és a beruházások új lendületet adtak a bekerítéseknek. A megújított földeken teret hódítottak a takarmánynövények és a kapásnövények, az állattartásban megjelent az istállózó marhatartás – mely a trágyázást biztosította.
A folyamat következménye volt, hogy nőtt az élelmiszertermelés, így demográfiai robbanás ment végbe. Egyre kevesebb földművesre volt szükség egyre magasabb termeléshez, ezért a migrációs folyamatok célpontjai a városok lettek, s a beáramló lakosság biztosította a fellendülő ipar munkaerő-szükségletét. A gépesedést elősegítette, hogy a nagybirtokosok a kisebb parcellák felvásárlásával növelték területeiket.
Nagy-Britanniában megindult az ipari forradalom, melynek húzóágazata a textilipar lett, révén, hogy a fő exportcikk a textília volt. Az új találmányok – melyeknek joga 11 évig a feltalálóé volt –, a forgómozgást a termelés szolgálatába állították – vízikereket majd gőzgépet használtak, mely még inkább versenyképessé tette az angol textíliákat. Egymást támogatva fejlődött a fonás és a szövés: John Kay a szövést a repülő vetélővel forradalmasította (1733), James Hargreaves többorsós fonógépet fejlesztett ki (1764), melyet Sir Richard Arkwright fejlesztett tovább (1769). Samuel Crompton Hargreaves és Arkwright találmányát egyesítette. A gyapjú mellett megjelent a pamut. A kereskedelem által termelt tőke révén a textilipar bérmunkásokat foglalkoztató gyáriparrá fejlődött.
A fa felhasználásának lehetőségei csökkentek, ezért a szénkészleteket kellett használatba venni a bányák mélyműveléséhez (a felszíni bányák hamar kimerültek). A bányákban levő víz kiszivattyúzásához az első ipari méretekben alkalmazható gőzgépet Thomas Savery fejlesztette ki (1689) – ez azonban igen jelentős mennyiségű szenet igényelt. Az erőátvitel tökéletesítésével James Watt a gőzgépet tengely hajtására is alkalmassá tette (1781) – ez termelékenyebbé tette a gőzgépet, s lehetővé tette, hogy fonó- és szövőgépeket, esztergákat, fűrészeket is hajthassanak vele. Elterjedtek a vaseszközök, ezért egyrészről nagyobb vasbehozatalra szorult az ország, másrészt újításokat kellett alkalmazni a vas megművelésének terén is (Darby, kokszosítás, 1735).
A kora újkor változásai indították el az ipari forradalmat. A manufaktúrák helyét gyárak vették át, a gőz felhasználása általánosan elterjedtté vált, és a kereskedelem fellendült. Nőtt a termelés az ipar szektorában (is), nőtt a népesség, s mindezek összességét (leegyszerűsítve): ipari forradalomnak nevezzük.
Neved: K. Kármen I.
Vélemény, hozzászólás?