Magyarország az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond korában
6/a Károly Róbert és I. Nagy Lajos tevékenysége
1301–ben kihalt az Árpád – ház. Az 1301-től 1308-ig terjedő időszakot gyakran nevezik interregnumként. (király nélküli uralom) A trónra azonban igényt tartott a bajor Ottó, a cseh Vencel és az Anjou-dinasztiából származó Károly Róbert is. 1301-ben Károly Róbertet az esztergomi érsek koronázta meg, míg Vencelt Székesfehérváron koronázták meg. Ő azonban – apja halála után a cseh trónra kerülve – átadta a koronát a bajor Ottónak.
Az ország jelentős része a tartományurak (oligarchák) kezében volt, akik királyként viselkedtek (pénzt veretnek, adót vetnek ki, hadsereget tartanak fenn): Csák Máté: észak-nyugat, Abák: észak-kelet, Kőszegi Henrik és fiai: Nyugat-Dunántúl, Borsa Kopasz: Tiszántúl, Kán László: Erdély, Rátótok: ország középső része.
1308-ban a pesti domonkos kolostorban tartott gyűlés után királlyá koronázzák Károly Róbertet. A gyűlésen ott voltak a tartományurak is. Károly Róbertet 1309-ben a budavári Nagyboldogasszony templomban koronázzák meg ismét. Az oligarchák ekkor csak látszólag támogatják.
Csák Máté ellen az első ütközetet 1311 őszén vezette Károly Róbert. A király az új arisztokráciára támaszkodhatott csak. A döntő csatára 1312 júniusában került sor Rozgonynál. A rozgonyi csatát a királyhoz hű nemesek és egyháziak, valamint a szepességi városok, főként Kassa polgárai nyerték meg. Csák Mátéval csak a halál tudott leszámolni 1321-ben. Ezután tehette át Károly Róbert székhelyét Temesvárról Visegrádra 1322-ben. Zách Felícián Visegrádon 133-ban sikertelen merényletet kísérelt meg a király ellen, amit az uralkodó igen keményen megtorolt.
A megerősödő királyi hatalomnak az új feudális nagybirtokosság lett a támasza. A most fölemelkedő Szécsiek, Báthoriak, Lackfiak, Kanizsaiak, Bánffiak hűek voltak ahhoz a királyhoz, akinek hatalmas birtokaikat köszönhették. Erre az új nagybirtokos rétegre alapozva hozza létre Károly Róbert az új hadseregét, a banderiális hadsereget (bandérium – zászlóalj szóból) A bandériumokon kívül még fontos szerepet játszottak a várkatonák, a könnyűlovas kunok és a zsoldoskatonák.
A királyi hatalom megerősítését segítette elő az új gazdaságpolitika. Az uralkodó a feudális anarchia idején szétzilálódott államháztartást új alapokra fektette. Lényegesen megnőtt a regálék szerepe. A regálék között legfontosabb volt a megreformált bányamonopólium, a pénzverés monopóliuma, valamint a harmincadvám. Megjelent a jobbágyok első állami adója is: a kapuadó (évi 3 garas)
A király intézkedése szerint a földbirtokos megkapta a királynak fizetendő bányapénz, az urbura egyharmadát. (az urbura az aranynak egy tizede, az ezüstnek egy nyolcada volt) ezzel a király érdekeltté tette a földesurakat a lelőhelyek feltárásában.
Újabb királyi jövedelmi forrás lett a pénzverés monopóliuma. A kibányászott nemesércet be kellett váltania a király által veretett pénzre.(35-40%-os haszon) 35 féle pénz volt forgalomban, firenzei mintára Károly Róbert értékálló aranyforintot veretett. A kamarai szervezet ellenőrzi a pézverést, az adóbehajtást és a nemesfémforgalmat élén a kamaraispánnal. A kamaraispán felett a tárnokmester állt. Károly Róbert idejében ezt a tisztséget Nekcsei Dömötör töltötte be.
A XIV. században kibontakozó fejlődés hatására megélénkült a külkereskedelem. A nyugat felé irányuló magyarországi külkereskedelem hasznát már a XIV. század eleje óta a bécsi kereskedők fölözték le. Az 1335. évi visegrádi királytalálkozón, ahol Károly Róbert meghívására a cseh Luxemburgi János és a lengyel III. Kázmér vett részt, a három ország kereskedelmi megállapodást kötött. A cél Bécs árumegállító jogának kiküszöbölése egy új útvonallal: Buda, Esztergom, Brünón át Nürnberg, Köln, illetve Kassán keresztül Krakkó felé.
Magyarországról főleg nyersanyagot és élelmiszereket, bort, élőállatot, sót vittek ki. Ipari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és kölni posztót, fegyvereket hoztak be. A külkereskedelmi vámokból is jelentős haszna volt a királyi kincstárnak. Nyugat felé a harmincadvámot, balkán felé a huszadvámot vezették be.
Külpolitikájában erősítette a dinasztikus kapcsolatokat a nápolyi és a lengyel uralkodóházzal. Kisebbik fiát, Andrást a nápolyi király unokájával jegyezte el. Arról pedig már a visegrádi kongresszuson megállapodtak, hogy idősebb fia, Lajos a lengyel trónt is örökli III. Kázmér halála után.
Károly Róbert politikája kedvezett a gazdaság fejlődésének. Az eddig ritkán lakott országrészek benépesültek. Károly Róbert német bányászokat hívott be a szomszédos cseh területekről. A Felvidékre ruszin, Erdélybe szász és román bevándorlók jöttek. Tehát átrendeződött a népességszerkezet.
A jobbágyok új területeket tettek termővé: erdőt irtottak, mocsarakat csapoltak le. Elterjedt a fordítóeke használata. Növekedett a szőlővel és gyümölcsfákkal beültetett területek nagysága, fejlődött a kertgazdálkodás. A földbirtokosok csökkentették a saját használatukban lévő földterületet. A parasztoknak állandósult a falubeli házhelye, s a határbeli külsőségek: szántók, rétek együtt alkották a jobbágytelket. A földesúri járadék alapja a jobbágytelek lett, és miután a földbirtokos földjének nagy részét telkesítette, e járadék vált a földesúr fő megélhetési forrásává.
|
Középkori városfejlődés |
|
|
Mezőváros |
Szabad királyi város |
|
· A földesúr birtokán volt, tagjai évi egy összegben fizethették az adót · Vásártartás joga · Önállóan választhatták a bírót, a földesúr beleszólásával. |
· A kiráynak adóztak évi egy összegben · Vásártartás joga · Árumegállítói jog · Pallosjog · Vámmentesség · Védőfalat építhettek |
I. Lajos 1376-os oklevele szerint az erdélyi szász városokban már 25-féle iparág kézművesei dolgoztak. Jelentős volt a céhek közötti munkamegosztás.
I. (Nagy) Lajos uralkodását (1342-1382) – apjáéval ellentétben – hódító háborúk sora jellemezte. Nagy Lajos lovagkirály, 3 év kivételével egyfolytában háborúzik. Minden szomszédos országgal hadiállapotban vagyunk. A két nápolyi hadjárat (1347 és 1350) volt a legköltségesebb. A hadjáratot öccse meggyilkolásának ürügyén vezeti a Nápolyi Johanna ellen. Elfoglalja Nápolyt, de megtartani nem tudja hódítását. Az igaz hit védelmében északon a pogány litvánok, Balkánon a bogumil „eretnekek” ellen harcolt. Királyaink közül ő ütközött meg először a törökkel. Dalmácia meghódítása az egyetlen sikeres hadjárat volt. (Raguza, Zára, Spalato)
1371-ben Kázmér meghal, Nagy Lajos örökli a trónt: ez a magyar-lengyel perszonálunió. Nagy Lajos uralkodása idején éri el Magyarország legnagyobb kiterjedését. I. Lajos hódításai során az új nagybirtokos réteg növelte hatalmát. A terhek egyre nőttek (kilenced) és a jobbágyok elszökdöstek a nagybirtokosok birtokairól.
A hadjáratok kimerítik a kincstárat. Kiéleződtek a társadalmi ellentétek a bárók és a köznemesek között. A köznemesek egyre önállóbbá váltak a megyékben, ugyanakkor jelentős hányadukat familiárisi viszony fűzte a bárókhoz. Ezért válik szükségessé 1351-ben az Aranybulla felújítása:
-ősiség törvénye. Az öröklési rend szabályozása: a földet eladni, elajándékozni, elidegeníteni nem lehet. Ez 1848-ig érvényes marad.
– kilenced törvénye: a kilencedik tized a földesúré. A földesurat kötelezi a betartásra, ez a középbirtokosok érdekeit védi, hogy ne lehessen a jobbágyokat a kis- és középbirtokosoktól elhívni azáltal, hogy a kilenced be nem szedésével kedvezményeket nyújt. Egységessé tette a jobbágyság terheit, a XIV. század közepén befejeződött a jogilag egységes jobbágyosztály létrejötte.
– „egy és ugyanazon szabadság” elve: az uralkodó osztály alsóbb rétegeinek nemesi jogait ismerte el, minden nemesnek ugyanazok a jogai és a kiváltságai. Ez meggyorsította a köznemesi rend fejlődését.
Lajos a trónt idősebbik leányára, Máriára és annak jegyesére, Luxemburgi Zsigmondra hagyta.
Vélemény, hozzászólás?