Beküldte: Isabella
1. szakasz
Az invesztitúra küzdelem az egyházi méltóságok beiktatásának jogáért folyt. Az 1000 körüli évekre a római egyház elvilágiasodik és meggyengül. Az egyház tekintélye csökken mivel a szimónia jog alapján akárki vásárolhatott egyházi tisztséget. A nép félt a világvégétől és gyakran tartottak bűnbocsánatot és tömegesen vándoroltak Rómába, Jeruzsálembe és Szent Jakab sírjához Santiago de Compostellába.
Az egyház megújulását egy Cluny-i bencés szerzetes, Hildebrand kezdeményezte, Hildebrand pápaként VII. Gergely néven újított a meglévő helyzeten. Eltörölte a szimónia jogát és bevezette a cölibátust (papi nőtlenség). 1075-ben adták ki VII. Gergely követeléseit a Dictatus Papae-ban.
IV. Henrik és VII. Gergely pápa között meginduló hosszú háborút az 1059-es lateráni zsinat elhatározása váltotta ki, miszerint pápa nem iktathat be világi uralkodót egyházi jogkörökbe, ez veszélyeztette az uralkodó tekintélyét, és Németország egységét is.
A pápa próbálta megerősíteni a pápai hatalmat, így az invesztitúra jogát a bíborosok kezébe adta. A császár (IV. Henrik) támogatta az egyház újítását, de a hatalom megőrzése érdekében szembeszállt Gergellyel és a birodalmi gyűlésen Wormsban (1076) megfosztotta Gergelyt a pápai méltóságától, válaszul VII. Gergely kiátkozta az egyházból IV. Henriket. Ez azzal járt, hogy a nemesek nem voltak kötelesek teljesíteni a parancsait. Ez igen nagy fenyegetést jelentett a császári hatalomra nézve, amit IV. Henrik nem engedhetett meg magának.
1077 telén IV. Henrik mezítláb, vászonruhában elgyalogolt Canossába és 3 napig könyörgött a pápának a feloldozásért. Mivel a pápának kötelessége minden bűnbánót feloldozni, így a császárt is feloldozta. A császár hazatért és hadsereget szervezetett, majd megtámadta Rómát.
Viadaluk végül Gergely vereségével ér véget, amikor is szövetségesei kimentették ugyan a Henrik által ostromolt Angyalvárból, de közben úgy kifosztották Rómát, hogy a pápának a népharag elől Salernóba kellett menekülnie, ahol 1085-ben meghalt.
Az új pápa, II. Orbán sem engedett a követelésekből, és az európai katolikus udvarok sorra ismerték el az új, kiterjesztett pápai hatalmat, ráadásul Henrik saját fiai is szembefordultak apjukkal. II. Orbán utódja, a rugalmasabb II. Calixtus pápa kiegyezett IV. Henrik fiával, V. Henrikkel az 1122-ben kötött wormsi konkordátumban. E szerint az egyházi méltóságba való beiktatás a pápa joga, az egyházi földek hűbéri használatába viszont a császár helyezi a német főpapokat.
2. szakasz
1176-ban Legnanónál újra összecsaptak a hatalmak. I. Frigyes császár és III. Sándor pápa, mivel a pápától segítséget kért Lombardia, amit meg is kapott, így győztek a császár ellen.
3. szakasz
A 13. század első felében ismét összecsapott a pápai és a császári hatalom. III. Ince pápa legyőzte II. Frigyest, így a császári hatalom végleg meggyengült. Az egyház helyzete megszilárdult és egyre több iskola alapult, elkezdődtek az eretneküldözések, létrejött az inkvizíció, és ekkor születtek meg a koldulórendek, többek között a ferences- és domonkos rendek. II. Frigyes után nagy interregnum következett, és a kiskirályok megerősödtek.
Habsburg Rudolf hatalomra jutása után visszaszorultak és végül eltűntek. Rudolf rengeteg hercegséget a családjának adományozott, és ezeket családi birtokokként kezelte.
Luxemburgi IV. Károly idején a Német-Római Császárság hivatalosan is széttagolódott, azaz darabokra hullott.
Vélemény, hozzászólás?