A Batthyány-kormány kísérlete a forradalom eredményeinek meg-szilárdítására
A parasztság helyzete:
1848-ban a jobbágyságnak csak 40%-a számított telkesnek, 60%-a zsellér volt. A földesurak korábbi visszaélései a zselléreket különösen súlyosan érintették. Azt pedig végképp nem értették a parasztok, miért nem szabadultak fel a földesurak földjére telepített szőlők és a majorságokba szerződött jobbágyok parcellái. (Nem számítottak a telki állományba.
A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek. Több tisztán magyarlakta megyében statárium kihirdetésére is sor került De a Batthyány-kormány úgy döntött, hogy a nemzetiségiek csak mint egyének, nem mint közösségek gyakorolhatják a magyar forradalomtól kapott polgári jogokat. Azonban a nemzetiségiek a nemzeti egyenjogúságot is igényelték, és autonómiát követeltek. Az európai forradalmakat sorban leverték: a német felkelést, a francia munkásfelkelést, a prágai felkelést, olasz felkelést (Radecki Marsall verte le). Ezzel az osztrák haderő nagy része felszabadul, s megvan a lehetőség a támadásra.
A Habsburg udvar nem fukarkodott az ígéretekkel, ezért a nemzetiségiek fokozatosan Bécs felé fordultak. A szlovákok, ruszinok és a magyarországi románok nagy része a magyar parasztsággal együtt azonban hű maradt a forradalomhoz. A magyar forradalom életerejét éppen az adta, hogy volt paraszti bázisa.
Alkuvás és felkészülés:
1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat. A várakozásnak megtelelően a polgári átalakulás hívei győzelmet arattak. A kormány szilárd parlamenti többségre támaszkodhatott. A 426 megválasztott képviselőből 30-40 vallotta magát radikálisnak. A radikálisok háttérbe szorulását többek között az okozta, hogy a kormánypárt (az egykori Ellenzéki Párt) és baloldali ellenzéke között a parasztságot érintő kérdésekben nem volt érdemleges
különbség. Az új országgyűlésre a honvédelem súlyos gondja szakadt. Hiába kérték, az udvar nem küldte haza az idegenben szolgáló magyar ezredeket. A kormány a ,jog és törvényszerűség” útján maradt, de nem egészen üres kézzel. Még májusban felállították a nemzetőrségnek álcázott első tíz honvédzászlóaljat, melyekkel teljes egészében a magyar hadügyminisztérium rendelkezett. Július 11-én Kossuth javaslatára az országgyűlés egyhangúlag megszavazott 200 000 katonát.
A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics horvát báni jogkörben tevékenykedett. A pozsonyi törvényhozás a szerb határőrkatonák nehéz helyzetének rendezését a következő nemzetgyűlésre halasztotta.
A horvát-magyar ellentétek már a negyvenes években kiéleződtek. A horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, az erős horvát mozgalom azonban ennyivel nem érte be. Az események a fegyveres összeütközés felé fejlődte. Végül az udvar Jellasicsot a magyar kormány követelésére -színleg- elmozdította. Augusztus 27-én királyi leirat követtelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi megerősítést kapott. Kossuth erre az országgyűlés száz tagját küldte Bécsbe, győződjenek meg ők is, lehet-e alkudni. Visszafelé elszántságuk s a terjedő köztársasági eszme jeleként sokan kitűzték a vörös tollat. A tárgyalásokkal a magyar kormány időt akart nyerni. Szemere elrendelte az újoncok összeírását. Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására. A császári sorezredek katonáit átvették az alakuló honvédzászló aljakba. Megkezdték a magyar papírpénz, a Kossuth-bankó kibocsátását (5Ft-os: szept. 4.). Szeptember 15-én az országgyűlés eltörölte a szőlődézsmát. Az ország önállósága került veszélybe. Kossuth ás társai tudták, hogy az önvédelmi háború helyett nem választhatják a békét. A liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta. A forradalom balra tolódott.
Az új végrehajtó hatalom:
A válságos időket a kormány bomlása is jelezte. Esterházy már augusztus közepén távozott. A tavasszal oly bizakodó Széchenyi elméje elborult. A miniszterek; Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével látva a békítő politika kudarcát, lemondtak. Szeptember 11-én István nádor ismét Batthyány Lajos bízta meg kormányalakítással. Batthyány összeállított egy új kormánynévsort, de a megbízatást azzal a feltétellel vállalta, hogy Jellasicsot visszaparancsolják. Az uralkodó viszont nyílt parancsban nyilvánította semmisnek a miniszterelnöki megbízást. (szept. 25.)
Az országgyűlés megszavazta teljhatalmú kormánybiztos kiküldését a délvidéki táborba. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot, az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB) választották. Elnöke Kossuth. Október elejétől ez lett a végrehajtó hatalom.
Vélemény, hozzászólás?