Athén és Spárta

Az archaikus kori Athén és Spárta összehasonlítása-társadalom, politikai intézmények

Az archaikus kor

Az i.e. 8. sz. második felétől robbanásszerű fejlődés indult meg. Ez a göröggyarmatosítás időszaka. A görögség kirajzott, és kolóniákat hozott létre Szicília és Dél-Itália területén. Erre az időszakra tehető a poliszok kialakulása.

A poliszok

A polisz középpontjában állt a fellegvár, az akropolisz. Eköré épült maga a város. Itt éltek a társadalom azon tagja, akiket közvetlenül nem kötött semmi a vidékhez, az előkelő birtokosok, akik a közügyeket intézték. Mellettük találhattuk meg a kereskedőket, kézműveseket, hajósokat. A város uralmi körzetében éltek a földművesek.

A kétféle polisz

A poliszok fejlődése két úton járt:

1. Az egyik, típusban a gazdaságot a mezőgazdaság határozta meg, így nem kapcsolódtak be a piaci termelésbe, tovább élt az arisztokratikus berendezkedés.
2. A másik típus, akik bekapcsolódtak a piaci termelésbe, így itt megnőtt a kereskedelem szerepe. Az örökölt földbirtok mellett megjelent a felhalmozott jövedelem. A születési arisztokráciát háttérbe szorította a maggazdagodott kereskedő réteg.

Spárta

A Peloponésszoszi félszigeten alakult ki, az ideözönlő dórok hozták létre, leigázva az őslakosokat. Mivel a dórok kisebbségben voltak, uralmukat csak úgy tudták fenntartani, ha katonaállammá szerveződnek.

Társadalom

A társadalom élén a teljes jogú spártaiak álltak (spártiádák). Közülük kerültek ki a vezetők. Minden spártai férfi katona volt. Mindenki egyforma kléroszt kapott, ezzel biztosították az egyenlőséget.
A Spárta körüli hegyekbe betelepült, de nem teljes jogú dórok a perioikoszok. Abban különböznek az előző csoporttól, hogy nincsenek politikai jogaik.
A leigázott őslakók és leszármazottjaik alkották a spártai társadalom legalsó rétegét. Ők voltak a helóták, az állami tulajdonban lévő rabszolgák.

A Messzénia elleni háború után az összlakosság aránya úgy alakult, hogy 1 teljes jogú spártaira 3 perioikosz és 8 helóta esett. Ezért volt feltétlen szükség arra, hogy a spártai vezető réteg teljes mértékben militarizálódjon.

Alkotmány

A spártai állam berendezkedését Lükurgosz király alkotmányának a Rhétrának tulajdonítják a történetírók.
A sötét korban az állam élén két király állt. A lükurgoszi alkotmány korlátozza szerepüket, lényegében csak a hadsereg vezetői lesznek.
Az egyik korlátozó tényező a gerusia, a vének tanácsa. Ennek a két király mellett 28, 60 évesnél öregebb tagja volt. Feladataik a büntető bíráskodás, az apella eléterjesztendő törvények előkészítése, és a törvénytelennek ítélt határozatok megsemmisítése.
Minden 30. életévét betöltött spártai férfi tagja volt a népgyűlésnek. Így elvileg ez volt a leghatalmasabb, de hatalmát korlátozzák, mert csak a gerusia által eléterjesztett javaslatokat vitathatja meg, nincs vita, csak szavazás, ráadásul a gerusia utólag megsemmisíthette a határozatot.
Az idők folyamán egyre nagyobb jelentősége lett a felügyelőknek, az ephoroszoknak. Ők öten voltak, az apella évenként választotta őket. Szavazattöbbséggel döntöttek a követek küldésének, fogadásának, szerződéskötések ügyeiben. Lényegében a polisz minden fontos külső és belső ügyében.

Athén

Társadalom

A társadalom élén a thészeuszi alkotmány szerint az eupatridák álltak. Ők voltak a vagyonos nagybirtokosok, akik mivel felesleget tudtak termelni, kereskedhettek. A politikai hatalom is az ő kezükben volt.
Alattuk találhattuk meg a georgoszokat, akiknek kléroszuk volt, így katonai szolgálattal tartoztak, de politikai jogaik nem voltak, és a termény hatodát be kellett szolgáltatniuk.
A harmadik csoport a démiurgoszok, akik nem voltak tagjai a polisznak, mert nincs földjük, így katonáskodniuk sem kellett. Ők a matrózok. Az előző csoporthoz hasonlóan nekik sem voltak politikai jogaik.

Politika

Eredetileg arisztokratikus berendezkedés volt jellemző. A király hatalmát korlátozták, feladatait szétosztották az arkhónok között. Ők magánjogi perekben segítik az uralkodót, és az ellenőrzés is az ő feladatuk. Megbízatásuk ideje egy év, utána bekerültek az areioszpagoszba, az Árész-dombi tanácsba.

A VII. században változás: bekapcsolódnak a kereskedelembe, megindul az árutermelés, fellendül a kézművesség. Sok kézműves betelepül Athénbe. Így hamarosan számbeli fölényben lesznek, és egyes démiurgoszok legalább olyan vagyonnal rendelkeznek majd, mint az eupatridák.

Kialakul az adósrabszolgaság is. A földművesek kölcsönöket vesznek fel, de az óriási kamat miatt gyakran nem tudják visszafizetni. Ilyenkor vagy zálogba kerül a földje, vagy elzálogosítják a földjét, így nincstelenné válik, vagy (ha saját személyére vette fel a kölcsönt) eladják külföldre rabszolgának.

Így a démiurgoszok, és a georgoszok szövetkeznek, ők alkotják majd a démoszt, amit az eupatridák elleni küzdelem tart majd össze.

Drakón

A harc első állomása az volt, hogy megszüntették a nemzetségi szokásjogon alapuló bíráskodást. Megjelentek az írásba foglalt törvények. Az első írásos törvényt Drakón arkhón hozta i. e. 621-ben. A politikai jogokat és kötelességeket maghatározott nagyságú vagyonhoz kötötte. A törvények szigorúak, szinte minden bűnért halálbüntetés járt, de megszűnt a vérbosszú.

Szolón

Ő volt az i. e. 594-es év arkhónja. Régi arisztokrata családból származik, de ősei elszegényedtek, ő maga kereskedő volt. Így mindkét társadalmi csoport megbízhatott benne. Első intézkedése az adósrabszolgaság és a fennálló adósságok eltörlése volt. Ezt nevezték szeiszakhteiainak, teher lerázásnak.
Bevezette a timokráciát, azaz jövedelem szerinti kategóriákba osztotta az embereket. Az 500 mérő felettiek a pentakosziomedimnoszok, a 300-500 mérő közöttiek a hippeuszok, a lovagok, a 200-300 mérősök a zeugitészek, a 200 mérő alattiak, a thészek, a napszámosok. Ez a beosztás adta az adófizetés alapját és eszerint teljesítettek katonai szolgálatot.
Tisztségeket csak az első két csoport tagjai viselhetek. A thészek a népgyűlésben és az esküdtbíróságban kaptak helyet. Az Areioszpagosz a törvények legfőbb felügyelője lett, viszont mellé került a búlé, amibe a 4 phülé egyenként 100 tagot küldhetett. Ez a testület tárgyalta a népgyűlés elé kerülő javaslatokat.

Peiszisztratosz

Szolón halála után erőegyensúly alakult ki. Három párt jön létre. A síkságiak, akik a Szolón előtti állapot visszaállítását akarták, a tengerpartiak, akik a mostani állapot megtartását szerették volna elérni, és a hegyvidékiek, akik földfelosztást követeltek. Az utóbbiak vezére volt Peiszisztratosz, aki csellel elfoglalta az akropoliszt, így magához ragadta a hatalmat.
Démosz párti politikát folytatott. Az elesett arisztokraták birtokait felosztotta, és kölcsönöket folyósított. Fejlesztette az Athénhoz közeli Pireusz kikötőjét, középítkezésekbe kezdett, amivel megélhetést biztosított a szegényeknek.
Vidéki kiszálló bíróságokat hozott létre. /Ezzel távol tartotta a parasztokat a politikai élettől./
Uralma 560-tól 527-is tartott. Utána fiai kerültek trónra, akik azonban zsarnokok voltak, így az athéniak fellázadtak ellenük, és spártai segítséggel elüldözték őket.

Kleisztenész

510 után zavargások törtek ki, így 508-ban Kleisztenészt kérték fel, hogy oldja meg a problémát. Az ő arkhónságától számítjuk az athéni demokráciát

1. Egyik legfontosabb intézkedése, hogy az eddigi területi felosztás helyett egy újat vezetett be. Innentől kezdve Athén 10 phüléből áll. Minden phülé 3 trytthist tartalmaz. Egy belső területet, városi és egy tengerparti részt (mindig a démosz van többségben 2:1 arányban).
2. Új intézményeket vezetett be. A legfontosabb, hogy a népgyűlés lett az egyetlen törvényhozó szerv. Minden 20. életévét betöltött férfi részt vehetett rajta. (Bár így 40 ezer mehetett volna el, de ahol tartották csak 6 ezer ember fért el.) Többségi elv alapján döntöttek, azaz 50%+1 szavazat kellett valaminek az elfogadtatásához. Feladatok: Tisztviselők választása, külpolitikai kérdések megvitatása, hazaárulási perek.
3. A búlé létszámát megemelte 500 főre (50 ember / phülé), így lett ez az ötszázak tanácsa. Az évet 10 részre osztották, egyszerre mindig 50 ember dolgozott. Feladatai: törvény előkészítés, -végrehajtás, tisztviselők ellenőrzése
4. Létrejön a héliaia az esküdt bíróság. Ennek 6000 sorsolással kiválasztott tagja van. Egyszerre csak 300 dolgozik.
5. Bevezeti az osztrakiszmoszt, a cserépszavazást. Ilyenkor megkérdezik a népet, van-e olyan politikus, aki szerintük türraniszra törekszik. Ha a válasz igen 6000 főt megszavaztatnak, hogy ki az, és az illetőt száműzik 10 évre.

De a tisztviselőket sorsolással választják ki, így hozzá nem értő emberek kerülnek hatalomra. Ezért nő meg később a választott tisztviselők szerepe, pl. sztratégosz(=hadvezér), vagy a tamiász(=kincstárnok)