1. Németország az első világháború után:
- I. világháború: vereségek → belpolitikai káosz (császár elmenekül) → Weimar: alkotmányozó gyűlés
- 1919. demokratikus alkotmány (Weimari Köztársaság) → föderalisztikus állam, népszuverenitás
- Reichstag (törvényhozás), kancellár, államelnök (erős hatalom → rés a demokrácián)
- köztársaság ellenőzi: kommunisták (felkelések), leszerelt hadsereg, jobboldaliak (müncheni sörpuccs)
- 1924-től: gazdasági stabilizálódás (ipar talpra áll, Dawes-terv → tőke) → de: középosztály elégedetlen
- 1925. Hindenburg: köztársasági elnök → tekintélyelvű politika, szoc.dem. + polgári kormányzat
- 1930. nagy gazdasági világválság megjelenése → kormányok folyamatos bukása, munkanélküliség
2. Hitler és az NSDAP programja:
- Adolf Hitler: I. világháborús katona, háború után → Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt (NSDAP) párt magánhadserege: SA (Sturmabteilung, Ernst Röhm) → müncheni sörpuccs: Hitler börtönbe kerül
- börtönben: Mein Kampf → fajelmélet (árja faj felsőbbrendűsége, cél: német világuralom)
- versailles-i béke elfogadhatatlan; cél: francia revans, szlávok leigázása (keleten: „Lebensraum”)
- egypárti diktatúra → vezér: Führer (nemzeti egység, a nemzet érdeke)
- egység megbontása: kommunisták, zsidók → zsidók kiirtása
- propaganda → demagógia: minden társadalmi réteg megnyerése (ígéret: föld, bér, hadsereg, piac)
- 1930-as évekre: nagy tömegbázis (1931. harzburgi front: nagytőkések támogatják)
- kormány: látja a demagógiát, de engedi (elsődleges cél: kommunisták háttérbe szorítása)
- NSDAP → választások: egyre több szavazat → 1933. jan. 30. Hitler kinevezése kancellárrá
3. A náci pártállam megteremtése:
- 1933. koalíciós kormány (nácik + szoc.dem., polgári) → kommunisták: háttérbe (Reichstag leégése)
- felhatalmazási törvény (kormány is hozhat törvényt), pártok + szakszervezetek betiltása
- belső tisztogatás: „hosszú kések éjszakája” → SA vezetői + politikai ellenfelek meggyilkolása
- új hadsereg: SS (Schutzstaffel) → Hitler saját testőrsége (Himmler + nagytőkések)
- 1934. Hindenburg halála → Hitler: népszavazás helyett államfővé nyilvánítja magát
- hadsereg: felesküszik a Führerre, „választáson” megszavazzák Hitlert
- nép: támogatás oka → kiábrándulás a demokráciából (gazdasági válság), propaganda (revízió ígérete)
4. A totális diktatúra jellemzői:
- propaganda (irányítója: Goebbels) → monumentális felvonulások, rádió + híradó
- az élet minden területén → oktatás + kultúra cenzúrája, náci ideológia beépítése
- Hitlerjugend: ifjúsági szervezet → erős fizikumú fiatalok nevelése
- gazdasági szerkezetváltás: önellátásra törekvés, stabilizálás, magántulajdon védelme
- szabályozott termelés, közmunkák (autópálya, hadiipar)
5. Antiszemitizmus:
- 1935. nürnbergi törvények → zsidók: állampolgárság elvétele, eltiltás értelmiségi pályáról, házasság
- 1938. kristályéjszaka → zsidó üzletek kirablása, letartóztatások
- koncentrációs táborok (Dachau, Auschwitz) → politikai ellenfelek, majd egyre több zsidó
- egyház: felemeli szavát → nyíltan ellenző papokat: börtönbe
6. A hitleri külpolitika:
- cél: teljesítési politika helyett → európai vezető szerep, francia revans (Rajna remilitarizálása)
- nagynémet egység (osztrák, cseh, lengyel egyesítés); kelet: Lebensraum (orosz-szláv hódítás) → kilép a Népszövetségből (fegyverkezési program, általános hadkötelezettség)
- Saar-vidék visszacsatolása (népszavazás), Rajna átlépése
- szövetség: olasz (Berlin-Róma tengely), japán (antikomintern paktum); angol flottaegyezmény
- 1938. márc. 13. Anschluss (Ausztria megszállása), müncheni konferencia (Szudéta-vidék megszerzése)
- nov. 2. első bécsi döntés: Csehszlovákia → magyar-lengyel területek, 1939. Szlovákia függetlensége
- II. világháború kitörése (Lengyelország lerohanása → angolok: Hitler ellen), Hitler bukása (1945.)
A versaillesi béke német lakta területeket is elcsatolt, Németország gazdaságát megbénító jóvátételt és katonai korlátozást írt elő .
1918-ban a németek vereséget szenvedtek à polgári demokratikus forradalom robbant ki Németországban
november 9-én megbukott a Hohenzollern-dinasztia, II. Vilmos lemond, a szélsőségesek erősek
1919 januárban Berlinben a kommunisták megpróbálják átvenni a hatalmat, de leverik őket, és vezetőit meggyilkolják
Karl Liebknecht
Rosa Luxemburg
Választások à szociáldemokrata-polgári koalíció jön létre
A nemzetgyűlés Weimarban ülésezett à 1919-33: weimari köztársaság
Hibája, hogy sok kispárt van a parlamentben, mert nincs parlamenti küszöb
Megalakul az NSDAP- Nemzetiszocialista Német Munkás párt
Vezetője Adolf Hitler
Az 1923-as müncheni „sörpuccs”-ot leverték, Hitler börtönbe kerül, ahol megírja a Mein Kampf-ot
A náci ideológia forrásai:
Két mozgalom összekapcsolásából alakult ki.
Az osztrák pángermánizmus.
Antiszemitizmus (=zsidógyűlölet)
A nácik uralma Németországban:
Hindenburg 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá Adolf Hitlert, aki koalíciós kormánya élén kezdte meg kancellárságát. Hatalomra jutását követően szinte rögtön új választásokat írt ki, 1933. március 5-re. Célja, hogy a parlamentben megszerezze a 2/3-os többséget. A szavazás előtt február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat vádolták. Ezt a képviselők a szociáldemokraták kivételével megszavazták. Megnyílt az út a totális diktatúra felé.
Hitler betiltotta a szociáldemokrata-, majd a polgári pártokat is, és 1933 nyarára egypártrendszert alakított ki. 1933. novemberére újabb szavazást írt ki, melyen már csak a nácik indulhattak, így a szavazatok 92,2%-át szerezték meg. Ezzel megvalósult a náci diktatúra.
A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Hitler a párton belüli ellentétek felszámolására koncentrált. A legfőbb problémát Strasser és a Röhm vezette SA jelentette, akik egyre jobban követelték a második forradalom megvalósítását. Röhm ezen kívül az SA-t a hadsereg helyébe akart állítani, ami Hitler legfőbb támaszának számított akkor. A két náci erő között meglehetősen feszültté vált a viszony. Ilyen előzmények után került sor a „hosszú kések éjszakájára”, 1934. június 29-30-án. Ezen az éjszakán Hitler parancsára meggyilkolták az SA vezetőit, köztük Ernst Röhmöt is, valamint Strassert és Schleichert is. Az akciót az újonnan létrehozott náci elitalakulat, a Himler vezette SS (Schutzsaffek = védcsapad) valamint a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos állami rendőrség) hajtotta végre. Ezzel az SS átvett az SA feladatát, amit a közvélemény örömmel fogadott, hiszen az elhatalmasodott SA egy új forradalommal fenyegetett.
1934 augusztusában meghalt Hindenburg elnök, s ekkor Hitler megszüntette a birodalmi elnöki címet, és mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfői hatalmat.
Az egypólusú hatalom kiépítése:
Németországban ezt követően az erőszakszervek hatalmas teret nyertek. Ilyen volt a hadseregen belüli biztonsági egysége volt, az SS, vagyis az új rohamosztag,
(fekete ingesek) az SD: a frakciókat és szervezeteket ellenőrző szolgálat, valamint a Gestapo, az állami titkosrendőrség. Ezek a szervek törvénytelenségek sorát bizonyították rá koholt vádak alapján a rendszer politikai és ideológiai ellenfeleire. Megkezdődött a fasiszta terror. Ekkor hozták létre az első munkatábort, Dachau-ban.
Megszületnek a zsidótörvények, melyek kitiltották a zsidókat a bizalmi állásokból és boltjaikat meg kellett jelölniük. 1938. november 8-ról 9-re virradó éjszaka volt a „kristályéjszaka” („Kristal nacht). Ezen az éjjelen SS alakultatok zsinagógákat és zsidó boltokat vertek szét és gyújtottak fel. A zsidókkal szembeni kegyetlenségek következtében megindult az emigrációs hullám.
A ’20-as évek közepétől a Weimari köztársaság nyugalmi időszakát élte. Látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, mely a szocialista elméleten alapuló tervszerű mozzanatoknak is köszönhető volt. Németország így bekapcsolódott a modernizáció újabb hullámába. A gazdasági stabilizáció nyugalmat hozott a belpolitikában is. Az erős baloldalt (SDP, KDP) – mely hajlandó volt együttműködni a középpártokból szervezett koalícióval – egy erős jobboldal ellensúlyozott. 1925-ben meghalt Ebert, és a szélsőjobboldali erők Hindenburgot juttatták a birodalmi elnöki székbe. Ekkor érte el első sikerét a Stresemanni külpolitika, mely elismertette Németország egyenjogúságát. Az 1928-as választásokon szintén Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata-polgári koalíciót.
1929-ben elfogadták a Young-tervet, melyben meghatározták a német jóvátételt, amit 1988-ig kellett kifizetniük. Ennek hatására a német belpolitikai feszültté vált.A gazdasági helyzet reménytelensége a politikai egyensúlyt és a törvényes rendet is felborította. Egyre nagyobb teret kaptak a szélsőségek, és rendszeressé váltak a kommunista – SA összecsapások. Ez a zűrzavaros helyzet, kedvező volt a náciknak.