Szövegtípusok

●etimológiája: latin ’textus’ szó, texere-ből származik (jelentése: sző, szövet),
– párhuzamba hozható: magyar szöveg→sző, szövet szóból alakult ki (nyelvújítás korabeli szó)
●definíció: A szöveg a legmagasabb nyelvi szint, a beszéd legnagyobb egysége. Egymással tartalmi, logikai és grammatikai kapcsolatban levő, mondatok sorából álló teljes kerek, lezárt, megszerkesztett egész. A szöveg a kommunikáció eszköze.
●tartalmi követelmény: teljes, összefüggő, logikus gondolatmenet
●formai követelmény: kerek, lezárt, nyelvileg helyesen megszerkesztett egész

A szöveg, mint a kommunikáció eszköze, alkalmazkodik a kommunikáció különböző összetevőihez (Jakobson-modell: zaj, közeg, adó-vevő), és így különböző típusokban valósul meg.

Szövegtípusok osztályozási szempontjai:

I. a kommunikációban résztvevők száma/kommunikáció iránya szerint:

●monologikus (=egyirányú):
– E/1: magánbeszéd/monológ jellegű szöveg,
– E/3: tárgyilagosabb, eltávolodottabb pl.: politikai beszéd, tudományos előadás, hírközlés, értekezés, esszé,
●dialógus (= kettő vagy több résztvevő):
– adó- vevő szerep folyamatosan cserélődik,
– szövegekből összeálló szövegtípus,
– pl.: párbeszéd, társalgás, vita, riport, interjú, kihallgatás

II. a kommunikációs funkciók szerinti osztályozás:

●elbeszélő típusú szöveg:
– eseménysort, történetet mond el; eseménysor elbeszélésével ad tájékoztatást valamiről,
– szerkezettípus: időbeliségre épül: lineáris (linearitás):
a. múltból jelen/jövő felé tart
b. jelenből a múltba tartó (retrospekció/retrospektív elbeszélési mód)
c. in medias res: mozaikos szerkezetet hoz létre
– elbeszélői nézőpont: E/1: perszonális/szubjektív,
v a g y
E/3: imperszonális/objektív
●leíró szövegtípus:
– személy, tárgy, jelenség, munkafolyamat, esetleg probléma leírása cselekményes elem, mozzanat nélkül,
– térbeliségre épül: kívülről befelé; vagy belülről kifelé, vagy egy középpontból kifelé, koncentrikusan felépülő,
– rész- egész, egész- rész viszony,
– távolitól halad a közeli felé, vagy fordítva,
– leíró nézőpont általában: E/3, objektív
●érvelő szövegtípus:
– elsődleges célja/feladata: meggyőzés; mindenképp hatást gyakorol, vagy vált ki a hallgatóból,
– szerkezettípus: logikai összefüggések; ok- okozati rendre épül; kauzális (=ok- okozati) szerkezet

III. a szöveg megjelenési módja szerinti csoportosítás:

a. írott szöveg/írásbeliség (ekkor vizuális a hatás, ill. a befogadás; írásjelek, központozás)
b. élőbeszéd/szóbeliség (akusztikus hatás/befogadás: személyes jelenlét: nonverbális eszközök: testbeszéd, zenei eszközök (4. tétel))
írott beszéd élőbeszéd
– több idő áll rendelkezésre a szövegalkotásra→pontosan megszerkesztett szöveg jön létre; összetett (alá,-és mellérendelések); kevesebb az ismétlés; nincsenek töltelékszavak (hatékonyabb); az írott szöveg jobban őrzi a nyelvi hagyományokat
pl.: levél, esszé, tanulmány, szépirodalom (nyomtatott) – kevesebb az időnk szövegalkotásra: nagyobb mértékű a spontaneitás,
– ismétlések, kötőszavak, töltelékszavak;
– lazább nyelvtani kapcsolódás,
– kevésbé pontosan szerkesztett mondatok; tőmondatok, hiányos mondatok
pl.: beszélgetés, társalgás, beszéd (alkalmi, retorikus, politikai), felelet, előadás
A kettő közötti kategóriába
sorolható a XXI. században
kialakult „írott szóbeliség”/ „írásbeli szóbeliség”.
pl.: msn, sms, e-mail, chat

IV. szövegtípusok kommunikációs színterek szerint:

– magánéleti szövegtípus, (stílusrétegekhez kötődik: szövegtípus~stílusréteg; kapcs. )
– közéleti szövegtípus,
– hivatalos szövegtípus,
– egyházi szövegtípus,
– tudományos szövegtípus,
– tömegkommunikáció/média szövegtípus,
– szépirodalmi szövegtípus (összes szövegtípust magába foglalhatja)

●Ezek az osztályozási típusok egymást átfedik; keresztezik, tehát egy szövegről nem beszélhetünk egy szempont szerint.
●Egyes szempontok között is lehet átfedés.