Morfémák

Neved: Szűcs Ágnes

Szavainkat alkotóelemekre, szóelemekre, azaz morfémákra bonthatjuk. A morféma a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel bíró egysége.

I. Alaki felosztásuk:

1. SZÓTŐ/ TŐMORFÉMA: A toldalékolt szóalak töve, mely a szótári szóalak vagy annak tővariánsa.
– labdá+t – „labdá” = szótő, de ebben a formában nem található meg a szótárban (labda)
– asztal+t – „asztal” = egyben szótári alak is.
– Tőszó: toldalék nélküli alapalak

2. TOLDALÉKMORFÉMA: mindig viszonyjelentése van, csak a szótővel együtt értelmes
a) KÉPZŐ: A szótő után álló toldalék, amely megváltoztatja a szó jelentését és megváltoztathatja a szó szófaját is. Több képző is lehet egy szóalakban.

– Deverbális verbum: igéből igét képez:
• gyakorító képző: -gat/-get olvasgat
• műveltető képző: -tatik/-tetik; -tat/-tet olvastatik, olvastat
• ható igeképző: -hat/-het olvashat, legelhet

– Deverbális nomen: igéből névszót képez:
• elvont főnév: -ás/-és olvasás, nézés
• cselekvés eredménye: -at/-et; -mány/-mény mondat, ítélet, olvasmány, festmény,
• cselekvés eszköze: -tyú/-tyű; -attyú/-ettyű szivattyú, billentyű, csengettyű
• cselekvő személy: -ó/-ő olvasó, kérő
• főnévi igenév képzője: -ni/ olvasni, kérni
• jellegzetes állandó tulajdonság: -ős/-ós; csípős, rágós
-ékony/- ékeny; -ánk/-énk hajlékony, törékeny, félénk, falánk
• fosztóképző: -tlan/-tlen olvasatlan, műveletlen
• melléknévi igenév: -ó/-ő, -t/-tt, -andó/-endő olvasó, olvasott, olvasandó, kerítő
• határozói igenév képzője: -va/ -ve, -ván/-vén olvasva, olvasván, szedve

– Denominális nomen: névszóból névszót képez:
• kicsinyítő: -ka/-ke; -cska/-cske; -i asztalka, szívecske, Feri
• főnév K: -ság/ -ség; -at/-et; jóság, szépség; papság,
• foglalkozásnév: -ás/-és, -ász/-ész órás, fodrász, kertész, FŐNÉV
• összefoglaló jelentés: -ék Tóték, kertészék
• asszonynév: -né Tótné, Jánosné
• valamivel ellátott: -s; -ú/-ű fás, nagy erejű, piros arcú
• valahova tartozó: -i zalaegerszegi, falubeli
• fosztóképző: -tlan/-tlen; -talan/-telen szótlan, esetlen, lélektelen
• mértéknév: -nyi ujjnyi, arasznyi
• a sorszámnév képzője: -dik ötödik, sokadik
• a törtszámnév képzője: -d ötöd, sokad SZÁMNÉV

– Denominális verbum: névszóból igét képez:
• valamivel ellát: -z, -oz/-öz/-ez; -al/-el sóz, foltoz, talpal, kertel; keretez
• valamilyennek látszik: -ik zöldellik
• valamilyenné válik: -ül/ -ul szépül, vadul
• valamilyenné tesz: -ít szépít, vadít

b) JEL: A szó szófaját megkötő, de annak jelentését módosító toldalék.
– Múlt idő jele: -t/-tt járt
– Többes szám jele: -k hattyúk, almák
– Birtokjel: -é Petié
– Kiemelőjel: -ik szebbik
– Felszólító mód jele: -j+! Fürödj!, Hazudj!
– Feltételes mód jele: -na/-ne/-ná/-né fürödne, hazudna
– Birtoktöbbesítő jel: -i almái
– Melléknévfokozás jelei:
• középfok: -bb szebb
• felsőfok: leg-bb legszebb
• túlzófok: legesleg-bb legeslegszebb
– Birtokos személyjel: -m, -d, -ja, -unk, -tok, -uk almám, almád, almája, almánk…

c) RAG: Szóalakzáró morfémák, melyek kijelölik a szó mondatrészi szerepét. Csak egyetlen egy darab lehet belőle egy szóban!
– Helyhatározó rag: -on/-en/-ön; -ra/-re/-rá/-rá házon, házra,
-ba/-be; -ban/-ben; -ból/-ből; -nál/-nél; -ról/ről; házba, házban, háznál, házról
-ig; -tól/-től házig, háztól
– Társhatározó rag: -val/-vel házzal (ház+val)
– Eszközhatározó rag: – stul/-stül; -val/-vel ágyastul; ágyassal (ágyas+val)
– Időhatározó rag: -kor; -tól-től; -ig hatkor, hattól, hatig
– Részeshatározó rag: -nak/-nek ágyasnak
– Számhatározó rag: -szor/-ször hatszor, sokszor
– Eredményhatározó rag: -vá/-vé ágyassá (ágyas+vá)
– Számállapot/mód/állapot határozo rag: -an/-en hatan, szépen, meredten
– Eredethatározó rag: -ból/-ből almából (készült azt üdítő)
– Tárgy ragja: -t almát
– Igei személyragok: -k, -sz, -unk, -tok/-tek/-tök; haladok, haladunk, haladsz, haladtok…
-nak/-nek, -m/-d

II. Szabadságfok

1. Szabad morféma: Olyan szóelem, amely önállóan állva is betölthet mondatrészi szerepet.
– Tőszavak – gomba, sün, olvas, és alatt
2. Félszabad morféma: A toldalékhoz hasonló a szerepük, de külön szóalakba írandók, és egy szabad morfémával együtt találhatóak meg.
– Névelők, névutók (viszonyszók, de közelebb állnak a toldalékhoz, ezért állszóknak is nevezzük őket.)
3. Kötött morféma: A szótő és a toldalék viszonyában előfordulható szóelemek, vagyis az összes toldalék ide tartozik, valamint a nem szótári tővariáns. (labdá+ja)
– erde+je; szur-kl-ód-ás-ai-t
4. Zérómorféma/ nullmorféma: Az a szóalak, amelyben nincs jelen a toldalék, így ez szembe állítja a toldalékrendszer más, „testes” tagjaival.
– E/3, „ő” ír+Ø igealakban nullával jelölt az E/3. személyű általános ragozású igerag — többi igealak ragja: ír+ok; ír+unk; ír+tok; ír+nak

III. Funkció

a) Abszolút tő: a legkisebb értelmes szó, amit a szóalak tövének tekintünk – láng
b) Relatív tő: Amennyiben képzett szót látunk el toldalékkal, a szótárban is fellelhető képzett alak a relatív tő.
– lángost – „láng”: abszolút tő + „os” = LÁNGOS  relatív tő
c) Álmorféma: Kötőhang (előhangzó/tővéghangző), amely nem szóelem, mindössze ejtéskönnyítő szerepe van. – ház+ak (szótő: ház; jel – toldalék: „k”; „a” = kötőhang)
d) Szuffixum: A tő után járuló toldalék. A magyarban a toldalékok többsége ilyen. pl.: erdőkben
e) Prefixum: A tő előtt elhelyezkedő toldalék. A magyarban csak a felsőfok illetve a túlzófok jele ilyen. pl: legeslegszebb