A szófaj fogalma: a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. Jelentésen a szavak használati értékét, lehetséges beszédbeli szerepét értjük. A mondatbeli szerep azt jelenti, hogy melyik szófaj milyen funkciót tölt be a mondatban. A bővíthetőség szempontja azt vizsgálja, hogy melyik szófajnak mi a tipikus bővítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem bővíthetők (névelő, kötőszó). Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe is beleillik (átmeneti –pl. igenevek– és kereszteződő szófajok, pl. vonatkozó névmási határozószók: ahol, ameddig), vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható (kettős-hármas szófajúság, pl nép-szín-anyag-mértéknév: magyar, vas stb.).
A szófajok:
I. Az ige:
Cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kifejező szófaj. A cselekvést jelentő ige olyan tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: dolgozik, tanul. A történést kifejező ige olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: elromlik, esik, ragyog. A létezést jelentő ige az alany létét vagy nemlétét fejezi ki: van, nincs, lesz. Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: bízik, fáj.
Az ige fajtái:
1.) A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgyatlan igéket különböztetünk meg. A tárgyas ige cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul. Ha a mondatban határozott tárgyuk van, ragozásuk tárgyas. Pl.: nézi a filmet, olvassa az újságot. Ha határozatlan tárgy a bővítményük, ragozásuk alanyi: néz valamit, olvas egy könyvet. A tárgyatlan ige cselekvése az alanyon kívül másra nem irányul. A mondatban tárggyal nem bővíthetők, ezért csak alanyi ragozásúak lehetnek: mosakodik, kerestetik, zúg, megy. Az ige a mondatban mindig állítmány.
2.) Igeszemlélet szerint:
- folyamatos (tervez, szalad)
- befejezett (győz, tüsszent, megír)
3.) Akcióminőség szerint:
- kezdő (felcsendül)
- mozzanatos (villan, röppen)
- tartós-huzamos (él, járkál)
- gyakorító (szedeget, adogat)
4. ) Igenemek szerint:
- cselekvő (ad, megy)
- visszaható (fésülködik)
- műveltető (csináltat)
- szenvedő (adatik)
- ható (adhat)
II: Névszók:
1. Főnév:
A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli. A főnevek jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek a konkrét főnevek. Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket is, ezeket elvont főneveknek nevezzük. A konkrét főneveknek jelentésük alapján két csoportja van: a köznevek és a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve. A főnév a mondatban ragok segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti.
|
A köznevek fajtái: |
Jelentésük: |
Példák: |
|
egyedi név |
hasonló egyedek közös neve
|
kutya, király, fiú |
|
gyűjtőnév |
több egyedből álló csoport neve |
lakosság, nyáj, hegység |
|
anyagnév |
a legkisebb rész is azonos az egésszel |
arany, vas, juh |
|
A tulajdonnevek fajtái |
Példák |
|
személynév |
Petőfi Sándor, Kati, Jóska |
|
földrajzi név |
Dunántúl, Szeged, Svájc |
|
intézménynév |
Nemzeti Múzeum |
|
címek |
Nők Lapja |
|
márkanevek |
Suzuki, Pepsi Cola, Colgate |
2. Melléknév:
A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban leggyakrabban jelző. Lehet állítmány vagy határozó is. A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-, felsőfok. Pl.: jó, jobb, legjobb.
3. Számnév:
A számnév személyek, dolgok, tárgyak számát, mennyiségét, vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó. Két faja a határozott és a határozatlan (sok, kevés, valamennyi, néhány) számnév. A határozott számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnév (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapot-határozó.
4. Névmás:
A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. egyirányú, és a fő-, mellék- vagy számnevet is helyettesítő ún. többirányú névmásokat.
Egyirányú névmások:
a: személyes: én, te, ő, engem, bennem
b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi
c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok
d: kölcsönös: egymás
Többirányú névmások:
a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi
b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi
c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi
d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány
e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol
A névmásnak csak ritkán lehet határozója.
III. Igenevek:
Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév vagy határozószó, amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj.
1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, de a kell, lehet, szabad… állítmányok mellett alany is lehet.
2 Melléknévi igenév olyan –ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány lehet. Tárgya és határozója lehet.
3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó. Tárgya és határozója lehet.
IV. Határozószók:
A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szavak: kint, most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be. Csak határozója lehet.
V. A viszonyszók: viszonyt jelölnek. Csupán alakilag önállók, mert önálló jelentésük nincs. Önmagukban nem mondatrészek, nem toldalékolhatók.
a) igekötő: a fogalmak határozottságát (a, az) vagy határozatlanságát (egy) jelzi.
b) névutó: a névszók után állva velük együtt határozót fejeznek ki (pl. alatt, múlva, alapján)
c) kötőszó: a szöveg önálló mondatait, a mondat tagmondatait és mondatrészeit, szavait kapcsolja össze. Fajtái: alárendelők (hogy, mert, ha, mint, bár stb.) és mellérendelők (és, is, de, vagy, azaz, vagyis, hanem stb.)
d) igekötők: az ige jelentését hozzá kapcsolódva (előtte-mögötte állva, közbeékelődve) módosítják: pl. be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza. Önálló szóként állva mondat is lehet.
e) Segédigék: összetett állítmányokat és igealakokat hoznak létre, pl. fog, volt, lett.
f)Módosítószók: kérdést, állítást, tiltást, óhajtást kifejező szavak: kérdőszó (vajon, e) állítószók (igen, bizony, persze), tagadó-tiltószók (nem, ne, sem, se), óhajtószók (bár), határozatlanságot kifejező szók (talán, esetleg, aligha, hátha)
VI. A mondatszók:
Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik ezeket a lexémákat. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában.
Megkülönböztetünk érzelmet nyilvánító (Hajh! Jaj! Teringettét! Fúj!), akaratnyilvánító (Pszt! Csitt! Nana! Hajrá!) és az akaratnyilvánítón belül állathívogató, -terelő (cicic, pipi, gyí, hess) szavakat is. A felelőszók tagolatlan mondatok. Vagy megválaszolják a kérdést: Igen, persze, vagy kérdeznek: Nos?
A szóalkotás
Már meglévő elemek összekapcsolásával hozunk létre új szót. Módjai:
a.) Szóképzés
A szótőhöz képzőt teszünk. Már a honfoglalás kori nyelvben is éltek képzők. Pl.: -t, -d, -l, -s (inal, menet, árad); ősi képzőink: lődöző-szíjas-ugor
b.) Ragszilárdulás
Általában határozószóknál történik meg. A nyelvérzék alapszónak érzi a ragozott formát. Pl.: tú|, itt, rögtön, előtt
c.) Szórövidülés
Becenevek: Peti, Pető; mozi, troli, presszó
d.) Elvonás
A nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként értelmezi, és leválasztásával új szót hoz létre. Szláv eredetű igéinknél gyakori. Pl.: kapál → kapa, perel → per, parancsol → parancs
e.) Szóösszetétel
Két szó összekapcsolásával keletkezik; ősi módszer, már a Halotti beszédben is szerepel (pl.: orca = orr + száj).
– szintagmatikus kapcsolatot jelölők (mellé- vagy alárendelő kapcsolat) (pl.: tízórai – időhatározói; nap sütötte – alanyi; tojásfehérje – birtokos)
– jelentéstömörítő összetétel (pl.: erőmű, villanyszámla)
f.) Mozaikszók
– betűszó (MTA)
– szóösszevonással (OFOTÉRT)
A Szóalkotás egyéb (ritkább) esetei:
- Ragszilárdulás: éjjel, nappal,
- Szóelvonás: kapál> kapa, vádol> vád
- Szórövidülés: laboratórium> labor, tulajdonos> tulaj
- Szóvegyülés: ordít + kiabál= ordibál, zavar + kerget= zavargat
- Szóhasadás: család – cseléd, nevel – növel
- Mozaikszavak – Népetimológiai: (idegen szóból magyart alkotunk) pl.: tuberose (latin) > tubarózsa
- Jelentéstapadás: lábas fazék> lábas-Szándékos torzítás: nyugdíjas> nyögdíjas
- Elavult szavak jelentésének felújítása: pl.: baj (régen ’harc’)
- Tájszóból közszó: betyár, kandalló
Vélemény, hozzászólás?