Radnóti Miklós – Ecloga költészete
Budapesten született zsidó polgári értelmiségi családban. Születése anyjának és ikertestvérének életébe került. 1921-ben apja is meghal. Nagybátyja nevelte. 1927-ben érettségit tesz egy kereskedelmi iskolában, majd Csehszlovákiába megy textilipari főiskolára. 1930-ban hazatér és beiratkozik a szegedi egyetem magyar-francia szakára. Itt bekapcsolódik a szegedi fiatalok művészeti kollégiumának munkájába. 1934-ben doktorátus szerez, de tanári állást nem ka-pott. Egyre erősebbé vált üldözöttségének tudata. A fővárosba költözött és fordításokból tartotta fenn magát. 1935-ben házasságot kötött Gyarmati Fannival. 1940-től hívták be munkaszolgálatra. Utoljára 1944 májusában. Ekkor a jugoszláviai Bor melletti Lager Heidenauba szállították, majd a tábor felszámolása után nyugat felé irányították. Győr melletti Abda községben agyonlőtték huszonkét társával együtt.
Az ecloga műfaja és szerepe Radnóti Miklós költészetében
Az ecloga mint műfaj:
Vergilius, a római irodalom költője az ecloga irodalom egyik legjelentősebb képviselője. A görög Theokritosz idilli világot bemutató verseit fejlesztette tovább. A műveiben megjelenő szereplők álruhás pásztorok, akik tájékozottak a közéletben, politikában. A forma mindig párbeszédes, a verselés hexameter.
Bevezetés
Radnóti költészetének legjelentősebb műfajcsoportja az ecloga. Felkérték Vergilius IX. eclogájának fordítására, ezáltal figyelme az antik kultúra felé irányult, művészetében az új-klasszicista törekvések bontakoztak ki. Radnóti úgy érezte, hogy ebben a félelemmel teli zűrzavaros világban a klasszicizmus harmóniáját kell költészetében megvalósítania. Ennek hatására írta meg eclogáit. 1938 és 44 között írt egy előhangot (Száll a tavasz) és 8 eclogát, amelyeket együttesen eclogaciklusnak nevezünk.
Eclogáinak fő jellemzője a párbeszédes jelleg. Többször azonban a párbeszéd csupán formai szempontból érvényesül, tartalmi szempontból a költő önmagával viaskodik. A kettős én megjelenése figyelhető meg a versekben. A verselés hexameter marad, tartalmi szempontból pedig az idillikus természet és a tragikus kor kettőssége van jelen a versekben. Radnóti ezt a műfajt látta legalkalmasabbnak arra, hogy bemutassa ez embertelen, veszélyekkel teli világot, és kifejezze mérhetetlen boldogságvágyát.
Az Első ecloga (1938) közelíti meg legjobban a vergiliusi mintát: párbeszédes hexameteres költemény. A pásztor és a költő folytat párbeszédet a versben, de valójában a költő énje kérdez és válaszol, töpreng és kínlódik, keresi a választ: mi lesz a költő sorsa ebben az embertelen világban? Bukolikus idillként indul a költemény: a rigók szava, a zajjal teli erdő az ébredő természet, a kikelet szépségét ígéri: a derűt, a nyugalmat, a szerelem boldogságát. Ezt a reménykedést cáfolja meg a csalódás: a kiábrándulás hangja már az elején. Nem igazi, hamis tavasz ez, bolond április. Az említett természeti képekben ott remeg az embertelenség, a kegyetlen megsejtése, a rettenet az eljövendő szörnyűségtől. A szomorúságnak, a világtól való undorodásnak az okait a pásztor kezdi felfejteni, s a közelmúlt eseményei a holnap döbbenetét idézik elő. A spanyol polgárháborúra utaló sorok a vérengzés iszonyatát festik: hontalanná vált emberek, és állatok riadt hada menekül, felettük állandóan ott kering a halál. A tömeges sorsát felmutató dermesztő képre az egyén sorsa következik: a polgárháború vezetőjének halála a költők – s egyúttal Radnóti – pusztulásának előképe. S a halál tudatánál is kegyetlenebb az a sejtelem, hogy velük együtt pusztul művük is, a kíváncsi utódokra nem marad belőle semmi. József Attila emlegetése már közvetlen személyes kapcsolatokat jelez, s a figyelem az én, a költő életének és művészetének jelenére és jövőjére terelődik. Az elődök példájának követése s a mindvégig erkölcsi parancsa szabja meg a költő magatartását: a halálraítéltség tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnie. A végső következtetés levonása után – immár az egyéni sors fölé emelkedve – a vihardúlt lélek visszanyeri nyugalmát, s ez a csendes megbékélés idilli hangulatával telíti a vers lezárását. Az utolsó sor szépségét és elbűvölő dallamát az ősi hexameter hibátlan lüktetése mellett az alliteráció és a mély s a magas magánhangzók szabályos váltakozása, ritmusa adja.
Eklogáinak írását majd csak három év után folytatja. A második 1941 áprilisában keletkezett. A számozás szerint nyolc eklogát irt, de a hatodik hiányzik: vagy elveszett vagy, el sem készült. Minden valószínűség szerint – Vergilius nyomán – tíz eklogából álló versciklust tervezett, ezt azonban korai halála lehetetlenné tette.
Radnóti érett korszakának reprezentatív műfaja az ekloga. Az Első eclogában 1938 a műfaji hagyományoknak megfelelően természeti díszlet adja a költő és a pásztor párbeszédének hátterét. A természet nyugalma – melyben azért mindig ott érezzük a megfoghatatlanul is jelenlévő veszélyt és fenyegetettséget – ellenpontozza a dialógus tárgyát, a háborúról és a költészet értelméről való eszmefuttatást. García Lorca és József Attila halálára tett utalás a költősors tragikus voltát példázza. A záró természeti kép mindezek ellenére a helytállás erkölcsi szükségletét példázza.
A Negyedik ecloga 1943 dialóg formában valójában a lírai én belső párbeszédét tartalmazza. A belső Hang azokat az értékeket sorolja, azokat az emlékeket idézi, melyekért érdemes vállalni az életet. Sajátossága a Radnóti-világképnek, hogy mindig apró, szinte észrevétlen, normális körülmények között fel sem tűnő emlékmozaikok jelentik a kapaszkodót a lírai én számára. A Költő az élet realitásával számol, az erősödő fenyegetettséggel, a közeli pusztulással. Az egyedi lét tragikumát oldja a Hang utolsó megszólalása, mely a természet rendjeként a természetbe való belesimulásként értelmezi a halált.
A monologikus forma már Vergilius eklogái között is megtalálható. Radnótinál a Hetedik eclogában 1944 mégis inkább párbeszédről van szó, hiszen a címzett egyértelmű. A megszólított Fanni képviseli mindazt, amiért érdemes kitartani, amiért érdemes elviselni a láger borzalmait. Művészi szempontból bravúrosan keverednek a versben a felvillanó emlékek, a naturalista lágerkép és a szürrealista vízió. A zárlat az eklogát egyértelműen a hűség és szerelem ódájává emeli.
Vélemény, hozzászólás?