Puskin: Jevgenyij Anyegin

Az orosz romantika kialakulásának társadalmi háttere:

• feudális viszonyok, cári önkény →elégedetlenség, lázadás (1825. december: dekabrista felkelés)
• a politikai-társadalmi elégedetlenség kifejezése – az erőteljes cári elnyomás miatt – az irodalomban összpontosul → az irodalmi élet fellendüléséhez vezet
• a XIX. század első felének kiemelkedő orosz költője, írója, drámaírója (mindhárom műnemben alkot)
• a romantika legjelesebb képviselője, és egyben az orosz realizmus elindítója is (a Jevgenyij Anyegin című művében realista vonások is találhatók)
• az irodalmi és a beszélt nyelv egyesítésével kialakította az orosz irodalmi nyelvet
• 1823-1830 között keletkezett
• műfaja verses regény (kevert műfaj, Byrontól származik)
• a verses regény nem pusztán versbe szedett történet, lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek, véleményének; a líra és az epika elválaszthatatlanul fonódik össze a verses regényben
• írói célja a mindennapi emberek életének a bemutatása volt
• Puskin a XIX. századi orosz nemesség üres, céltalan életét mutatja be Anyegin sorsán keresztül: „a XIX. századi orosz élet enciklopédiája” ez a mű
• az orosz nemes tipikus alakja Anyegin, a „felesleges ember”, akinek az élete értelmetlen, kiúttalan
• Puskin végigvezeti hősét korának jellegzetes orosz nemesi életútján: Anyegin kezdetben a városi gazdag aranyifjak életét éli (társasági élet, bálok, színház, mulatozás, udvarlás), de megcsömörlik mindettől, majd nagybátyja halála után vidékreutazik, és lelkesen reformgazdálkodásba kezd → a vidéki nemesi életforma is unalmas számára
• Anyegin jelleme: byroni hős orosz környezetben; csalódott, az élettől megcsömörlött, világfájdalommal teli ember (életmódja sokban hasonlít Puskinéra). Magára erőlteti a byroni világfájdalmat, mélabút, a spleent (közönyt), és a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszeleg, ezért utasítja el élete megváltásának nagy lehetőségét, Tatjána szerelmét. Közönye és cinizmusa viszi gyilkosságba is: megöli legjobb barátját, Lenszkijt. Bolyong a világban, és miután leveti a magára erőltetett maszkot, rádöbben, mi lehetett volna az élete értelme: Tatjana szerelme, amely azonban már visszahozhatatlan, Tatjana férjnél van, és bár szereti Anyegint, nem lesz hűtlen a férjéhez. Anyegin jobb sorsra érdemes, de cselekvésre képtelen, kiábrándult és kallódó ember, nem találja a helyét az életben. Anyeginnel az egyéniség, az önkeresés (igaz, kudarcot valló) igénye jelenik meg az orosz irodalomban.
• a főhős sorsa nem egyedüli sors a XIX. századi orosz társadalomban: a nemesség jelentős része (a „felesleges emberek”) szemben állt I. Miklós cár korának bürokrata világával, és egyéni útjait kereste, de nem talált határozott életcélt
• Lenszkij, a szépség mámorában élő költő sem jut el az értelmes léthez: tragikus halála az álmodozás, a fantázialét életképtelenségét bizonyítja; az ilyen romantikus típus nem képes az életben maradásra
• Tatjana a XIX. század eszményi nőalakja, tiszta lelkű, mély érzésű, ártatlan, nyíltszívű, erősen kötődik a természethez, hisz ideáljaiban, és erkölcsi nemessége a szerepet játszó Anyegin fölé emeli
• a mű értéke: a romantika formanyelvén íródott (Lenszkij jelleme, Tatjana álma stb.), de a romantikus életstílus kritikája, ez az életvitel vezet a szereplők tragikus sorsához → boldogtalanság, céltalanság, meghasonlottság; a valósághű ábrázolásmód (a város és a falu életének részletes bemutatása) a realizmusmegjelenését mutatja az orosz irodalomban
• Lermontov: Korunk hőse (Pecsorin, a főszereplő – céltalan, értelmetlen életet él, mint Anyegin)
• Goncsarov: Oblomov (a főhős a címszereplő)
• Csehov drámáinak szereplői ugyancsak akaratgyenge, kisiklott sorsú, szánalomra méltó emberek (pl. Ványa bácsi, Három nővér)
• A magyar irodalomban is megjelenik ez a típus Arany László A délibábok hőse című verses regényében (Hűbele Balázs néven)

A Puskin által teremtett „felesleges ember” továbbélése az orosz irodalomban:

• Lermontov: Korunk hőse (Pecsorin, a főszereplő – céltalan, értelmetlen életet él, mint Anyegin)
• Goncsarov: Oblomov (a főhős a címszereplő)
• Csehov drámáinak szereplői ugyancsak akaratgyenge, kisiklott sorsú, szánalomra méltó emberek (pl. Ványa bácsi, Három nővér)
• A magyar irodalomban is megjelenik ez a típus Arany László A délibábok hőse című verses regényében (Hűbele Balázs néven)