Mikszáth Kálmán novellái

Mikszáth Kálmán novellái

Mikszáth Kálmán a magyar regény és novellairodalom nagy alakja. Mikszáth mûveire kezdetben nagy hatással volt Jókai romantikája, késõbb eltért tõle.
Nem csupán falusi idillek, a legtöbb írás mélyén – balladai sejtetéssel – ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört emberi sors. A paraszti idillt mindig feldúlja valami, mely eseménybõl a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. Jellegzetes Mikszáth írói magatartása is, ahogyan elõadja történeteit. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja.
Beszterce ostroma
A regény világában más szempontból az eszmék és a valóság ellentéte a fõ téma. Mikszáth azt kutatja, hogy milyen szerepet tölthetnek be a magasrendû eszmények a századforduló felé közeledõ magyar társadalomban. Ezt azért is fel kell vetni, mert a Beszterce ostroma tárgyi alapjául egy képviselõtárs (nevezetesen Pongrácz Károly) anekdotája szolgált Mikszáth számára. Az író regénnyé kerekítette az érdekes történetet.
A regényben Pongrácz István a nedeci vár ura középkori szokások, törvények erkölcsök szerint él, a XIX. századi jelentõl érintetlenül. Az õ zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerûség, érvényesül – és a feudális jog is, a brutális erõszak is. A mû döbbenetes végsõ mondanivalója azonban ebbõl a szempontból éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendû, mint a kinti erkölcsû zûrzavar. A külsõ valóságban a képmutatás, az önzés és törtetés, az eszméknek anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell tûnnie, de túlkapása ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselõje távozik.
Pongrácz István irodalmi elõképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes regényét. A magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedést, még statisztálnak is az ismerõsök és rokonok, együtt játszanak a várúrral. Még lényegesebb azonban Pongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot. Eddigi álomvilága mellé egy elemi erejû vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érezteti a szeretetvágy és kötelességtudat küzdelmét, melyet a hõs heroikus erõfeszítéssel leplez el mindenki elõl, csaknem mindvégig. Apolka távozásakor azonban megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét.
A környezõ világban viszont merõben másféle erkölcsök mûködnek. Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és érzelem üdítõ színfolt. Annak számít Pongrácz István eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az õ hálás vonzalma István bácsihoz.
Sok melegséggel, mesélõ derûvel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr kiterebélyesített anekdotáját. Pongrácz István lelki tragédiáját rajzolja meg a legnagyobb részletességgel, a többi figurát és epizódot vázlatos de találó tollvonásokkal írja le. Néhány szóval mesterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel.
A szerkezet a Mikszáthra jellemzõ módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja.

Mikszáth Kálmán – Az a fekete folt

“Az a fekete folt” novella elbeszélésmódjára jellemző a drámaiasság, a sok kihagyás miatt a balladákkal rokon. A történet valahol a Felvidéken játszódik, a szabadságharc után körülbelül egy hét alatt zajlanak az események. A hosszúra nyúlt bevezetésből részletesen megismerjük a körülményeket: a helyszín szinte idilli (fehér fal, piros tető, füstölgő kémény, tulipánok…). Olej életében a legfőbb érték a juhai. A mű szerkezete: expozícióval indul, itt megismerjük a helyszínt, a szereplőket és a bacsa élettörténetét.

Olej: a falubeliek az erdők vadállatának hívják, mert nem sírt a felesége temetésén. Mikszáth kívülről láttatja Olejt, E/3-ban ír róla és a lelki vívódásairól. Nincs belső monológ a műben. Olej nem panaszkodik. Az üresség, a kiüresedés jelzi mély fájdalmát. Boris temetése után minden más, üres számára. 16 év után is a felesége hangját hallja a szélben. Ő az egyetlen szereplő, akinek részletesen foglakozik a lelkivilágával. A látszat és valóság közt áthidalhatatlan különbség van, Olej valójában egy érző, szenvedő lény. A legfontosabb érték számára a nyáj, melynek a leírása szinte mesei.

Olej olyan, mint egy uralkodó, mikor szemlét tart, egyenként ismeri mindegyiket, s mi is előbb ismerjük meg a nyájat, mint a lányát, Anikát. Az ő neve is egy bárány kapcsán merül fel először, s így tudjuk meg, hogy Olej felesége halott. Azért ilyen elnyújtott a nyáj, a legfőbb érték bemutatása, ábrázolása, hogy annál nagyobbnak tűnjön a büntetés. Olej három urat ismer el: Istent, a Taláry herceget és a tekintetes vármegyét. A pénz soha nem érdekelte. Még a háborúba sem megy el a nyáj miatt. Amikor a mulandóságról töpreng, nem Anika elvesztését hiányolja, hanem a nyájért.Anika: mérhetetlenül naiv. „Anikát ugyan nem sokkal szerette jobban, mint kedvenc bárányát.” a vacsoránál nem számít, hogy jut-e valami neki, az asztalhoz sem ült le. Olej sajnálja, hogy nem fiúnak született, mert akkor juhász lehetett volna. Anika sok utalást tesz arra vonatkozólag, hogy a herceg csábítja: mezei virágnak szólítja, könyörög, hogy megcsókolhassa. Olej sokáig nem fogja fel a dolgot, csak a harmadik napon.A műben a fő ellentét Olej és a herceg között található. A Taláry herceg tiszteletlen Olejjel szemben, nem emel kalapot, be sem mutatkozik, és juhásznak nevezi Olejt. Nyíltan udvarol Anikának, lekezelően bánik mindenkivel, feljebbvalónak érzi magát. Nem ismeri az alapvető tisztességet, rangban Olej felett áll, de erkölcsileg és fizikailag nem. Gyakorlatilag meg akarja venni Anikát.Olej ezzel szemben megadja a tiszteltet, talpig becsületes, egészen az alkuig. Mint bacsa hűséges szolgája a hercegnek, de apaként nem a becsület tartja vissza az alkutól. Meg is fenyegeti a herceget, mint apa. Eddig a pontig jellembélileg hajlíthatatlan, tiszta volt Olej. A herceg azonban felajánlja a brezinai aklot. Olej lelkében küzdeni kezd az önvád és a kísértés. Végül a tisztesség kerekedik felül, de egy percig meginog, s utal arra, hogy tudtán kívül kellett volna elvinnie Anikát.A történtek után gyötörni kezdi a bűntudat, hatalmas változás, a lelke nem bírja elviselni a becstelenség tudatát. Sír, ez a mélypont, eddig erős volt, most betegeskedik, félrebeszél. Nem tud szembenézni a tükörképével, vagyis a saját tetteivel, lelkiismeretével.Még a természet is bűnét olvassa a fejére, ítélő erőnek tűnik. Hallja a felesége számonkérő hangját. A kolompolásban pedig „aklot cserélt becsületért” mondat visszhangzik.A bonyodalom a herceg látogatásával kezdődik. A csúcspontot az alku jelenti. A befejezésben bontakozik ki a tragédia, látható a balladákra jellemző bűn-bűnhődés motívum, saját lelkiismerete bünteti meg a főhőst. A mardosó, szűnni nem akaró önvádra utal, hogy a főhős cél nélkül elfut. Szégyene örökké kísérni fogja. Az akoltól fosztja meg magát, tehát a legsúlyosabb büntetést vonja magára.Az epilógusban a következményt láthatjuk. Az akol helyén marad egy fekete folt. Ez a folt egy szégyenfolt Olej lelkén, mely soha el nem tűnik. Önmagára mért súlyos ítéletében annak a morális embernek a kétségbeesése nyilvánul meg, aki nem tud becstelen módon élni. Olej megcáfolja a népítéletet: kívülről ugyanannak látszik ugyan, de valójában érző lélek.

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt (2)

Olej Tamás, a brezinai bacsa messze földön híres. Erős jellem, élete minden katasztrófáján túlteszi magét valahogy. Tipikusan az az ember, aki tudja, hogy mi a feladata, mi a következő lépés, egyok dolgát teszi a másik után. Kívülről megrendíthetetlen ember, ám a mellkasában érző szív dobog. Talán legfontosabb tulajdonsága mégis a becsületesség. Soha nem csapott be senkit, mindig mindenkivel tisztességesen bánt. Ezért is megy világgá, amikor folt esik a becsületén, amikor nem tud elszámolni lelkiismeretével.
Taláry Pál Anikát (Olej lányát) követeli. De nem ingyen, hanem odaadná Olejnek a juhokat és az akolt. Olej rég erre vágyik, ez az egyik nagy álma. Na, de nem a lányáért cserébe!Másnap Anika eltűnik, ám a birtoklevél ott fekszik az asztalon. Ez rosszabbul érinti Olejt, mintha csak szimplán elrabolták volna tőle lányát. Életében egyszer ingott meg, akkor is csak egy pillanatra, s mi lett a következménye!
Ezt nem tudja feldolgozni a brezinai bacsa. Menekül a lelkiismerete elől Felégeti aklát, a 100 kedves juhával együtt. El akar tüntetni mindent, ami erre a botlására emlékezteti. Nem tud elszámolni tettével. Inkább menekül a következmények elől, világgá megy.Mégis az ellenkező célt éri el vele! A felégett akol helyén oly mértékben károsodott a föld, hogy nem képes regenerálódni. Az embereket örökké emlékeztetni fogja az a fekete folt arra, hogy tetteiknek következménye van, amiket vállalni kell!

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt (3. változat)

Az Az a fekete folt novella elbeszélésmódjára jellemző a drámaiasság, a sok kihagyás miatt a balladákkal rokon.
A történet valahol a Felvidéken játszódik, a szabadságharc után körülbelül egy hét alatt zajlanak az események. A hosszúra nyúlt bevezetésből részletesen megismerjük a körülményeket: a helyszín szinte idilli (fehér fal, piros tető, füstölgő kémény, tulipánok…). Olej életében a legfőbb érték a juhai. A mű szerkezete: expozícióval indul, itt megismerjük a helyszínt, a szereplőket és a bacsa élettörténetét.
Olej: a falubeliek az erdők vadállatának hívják, mert nem sírt a felesége temetésén. Mikszáth kívülről láttatja Olejt, E/3-ban ír róla és a lelki vívódásairól. Nincs belső monológ a műben. Olej nem panaszkodik. Az üresség, a kiüresedés jelzi mély fájdalmát. Boris temetése után minden más, üres számára. 16 év után is a felesége hangját hallja a szélben. Ő az egyetlen szereplő, akinek részletesen foglakozik a lelkivilágával. A látszat és valóság közt áthidalhatatlan különbség van, Olej valójában egy érző, szenvedő lény. A legfontosabb érték számára a nyáj, melynek a leírása szinte mesei.
Olej olyan, mint egy uralkodó, mikor szemlét tart, egyenként ismeri mindegyiket, s mi is előbb ismerjük meg a nyájat, mint a lányát, Anikát. Az ő neve is egy bárány kapcsán merül fel először, s így tudjuk meg, hogy Olej felesége halott. Azért ilyen elnyújtott a nyáj, a legfőbb érték bemutatása, ábrázolása, hogy annál nagyobbnak tűnjön a büntetés. Olej három urat ismer el: Istent, a Taláry herceget és a tekintetes vármegyét. A pénz soha nem érdekelte. Még a háborúba sem megy el a nyáj miatt. Amikor a mulandóságról töpreng, nem Anika elvesztését hiányolja, hanem a nyájért.
Anika: mérhetetlenül naiv. „Anikát ugyan nem sokkal szerette jobban, mint kedvenc bárányát.” a vacsoránál nem számít, hogy jut-e valami neki, az asztalhoz sem ült le. Olej sajnálja, hogy nem fiúnak született, mert akkor juhász lehetett volna. Anika sok utalást tesz arra vonatkozólag, hogy a herceg csábítja: mezei virágnak szólítja, könyörög, hogy megcsókolhassa. Olej sokáig nem fogja fel a dolgot, csak a harmadik napon.
A műben a fő ellentét Olej és a herceg között található. A Taláry herceg tiszteletlen Olejjel szemben, nem emel kalapot, be sem mutatkozik, és juhásznak nevezi Olejt. Nyíltan udvarol Anikának, lekezelően bánik mindenkivel, feljebbvalónak érzi magát. Nem ismeri az alapvető tisztességet, rangban Olej felett áll, de erkölcsileg és fizikailag nem. Gyakorlatilag meg akarja venni Anikát.
Olej ezzel szemben megadja a tiszteltet, talpig becsületes, egészen az alkuig. Mint bacsa hűséges szolgája a hercegnek, de apaként nem a becsület tartja vissza az alkutól. Meg is fenyegeti a herceget, mint apa. Eddig a pontig jellembélileg hajlíthatatlan, tiszta volt Olej. A herceg azonban felajánlja a brezinai aklot. Olej lelkében küzdeni kezd az önvád és a kísértés. Végül a tisztesség kerekedik felül, de egy percig meginog, s utal arra, hogy tudtán kívül kellett volna elvinnie Anikát.
A történtek után gyötörni kezdi a bűntudat, hatalmas változás, a lelke nem bírja elviselni a becstelenség tudatát. Sír, ez a mélypont, eddig erős volt, most betegeskedik, félrebeszél. Nem tud szembenézni a tükörképével, vagyis a saját tetteivel, lelkiismeretével.
Még a természet is bűnét olvassa a fejére, ítélő erőnek tűnik. Hallja a felesége számonkérő hangját. A kolompolásban pedig „aklot cserélt becsületért” mondat visszhangzik.
A bonyodalom a herceg látogatásával kezdődik. A csúcspontot az alku jelenti. A befejezésben bontakozik ki a tragédia, látható a balladákra jellemző bűn-bűnhődés motívum, saját lelkiismerete bünteti meg a főhőst. A mardosó, szűnni nem akaró önvádra utal, hogy a főhős cél nélkül elfut. Szégyene örökké kísérni fogja. Az akoltól fosztja meg magát, tehát a legsúlyosabb büntetést vonja magára.
Az epilógusban a következményt láthatjuk. Az akol helyén marad egy fekete folt. Ez a folt egy szégyenfolt Olej lelkén, mely soha el nem tűnik. Önmagára mért súlyos ítéletében annak a morális embernek a kétségbeesése nyilvánul meg, aki nem tud becstelen módon élni. Olej megcáfolja a népítéletet: kívülről ugyanannak látszik ugyan, de valójában érző lélek.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma – elemzés

Beszterce ostroma című regényének alapötletét M. K. egyik képviselőtársától kölcsönözte, aki egy ízben mesélte neki hóbortos őse, Pongrácz István élettörténetét. Regényének címe mögé egyes kiadások az „EGY KÜLÖNC EMBER TÖRTÉNETE” alcímet is odabiggyesztették, ami nem mondható véletlennek, hiszem főhőse, Pongrácz István gróf nem más, mint a „magyar Don Quijote”.
M.K. a jellemrajzok nagy mestere volt, és ez BESZTERCE OSTROMA c. munkájából is egyértelműen kiderült, annak ellenére, hogy mindössze egyetlen szereplőről, a hobókás grófról kapunk igazán részletes leírást. P.I. nem bolond, csaupán az Apollóniáért folytatott párbaj eredményeként szerzett sérülése következtében jelentkeznek rajta az őrültség jelei. A gróf mindössze egy hóbortos ember, aki a XIX. sz-ban megpróbál középkori állapotokat teremteni, felidézni egy letűnt világot. Éppen ennek a törekvésének köszönhetően P.I. gróf dúskál a lovagi erényekben: tiszteli őseit, védelmezi a nőket, bőkezű és nagyvonalú. Szilárd értékrendje különbözteti meg a regény további szereplőitől, ezzel magasodhat az örökké marakodó Trnowszky fivérek, vmint a Behenczyek fölé.Szereplőin keresztül fejezte ki M.K. éles társadalombírálatát. Szereplőinek többsége, legyenek azok közemberek, dzsentrik, polgárok v arisztokraták, negatív figura, bár ebből a csoportból egyértelműen kiemeli az értelmiségi T. György orvost, vmint T. Emil ügyvédet. A jóindulatú Blázy polgármester is a pozitív oldalon áll, ellentétben a regény legellenszenvesebb szereplőivel, T. Péterrel és Gáspárral, akik egyértelműen a XIX. sz-i polgárságot jelképezik.A romantika és a realizmus stílusjegyeit egyaránt magán viselő regény négy szerkezeti egységből áll. Az első kettő részben két külön szálon, egymástól függetlenül zajlanak az események, amelyek a harmadik egységben fonódnak össze. A megoldás a negyedik részben következik be.
A regényidő fontos eszköz a BESZTERCE OSTROMA hatásmechanizmusában. A történet az 1870-es években játszódik, P.I. gróf viszont a XVII. sz-i körülményeket és életet teremt maga körül, és ez az időszembesítés nem egyszer feszültséget okoz a mű időszerkezetében.
M.K. bár kitűnően ismerte a népnyelvet, műveiben nem használta. Munkáinak nyelvezete érzékletes, fordulatos és változatos, és ritka szókincsgazdagságról árulkodik. A BESZTERCE OSTROMA hangneme anekdotázó, és közel áll a beszélt nyelv stílusához. Az anekdotának különösen fontos szerep jut a regényben, hiszen ezek a csattanós végű, rövid történetek is fontos eszközei M.K. ábrázolásmódjának, sőt ezek jelentik irodalmi munkásságának legkarakteresebb jellemvonását is. M.K. nem láttatta az eseményeket, nem is a fülnek írt különleges zenei stílusban, hanem az anekdotázó mindennapi nyelvvel fejezte ki magát.