Kertész Imre: Sorstalanság

Beküldte: Kata

Kertész Imre élete:

1929-ben Budapesten született.
1944-ben tizennégy évesen Auschwitzba deportálták, a felszabadulás Buchenwaldba érte.
1945-ben tért haza.
1948. érettségi vizsgát tett.
Gyári munkás, majd újságíró. Felsőfokú végzettsége nincs.
1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.
1960-73. első regénye: Sorstalanság (13 évig készült)
A nyolcvanas évektől számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült (József Attila díj, Kossuth díj, Herder-díj).
2002-ben a Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjat – elsőként a magyar írók közül – Kertész Imrének ítélte „írói munkáságáért, a Sorstalanság regényéért.
A regényből Koltai Lajos rendezésében készült film.
2009-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála.
Jelenleg Berlinben él, de magyar állampolgárságot is megtartotta.

Meghatározó élménykör:

Vannak írók, kiknek életművét egyetlen élménykör határozza meg, Kertész Imre ilyen.
Nála meghatározó a fiatalon átélt láger-élmény, Auschwitzi élménykör.

Sorstalanság

Többszöri visszautasítás után a mű 1975-ben megjelenhetett ugyan, de a hivatalos kritika hallgatott róla, igazi jelentősége egy évtizeddel később, a második kiadás után mutatkozott meg.

A Sorstalanság egy tetralógia első kötete.
Négy önálló, de tartalmilag összefüggő műből álló ciklus.
1988. A kudarc (Kertész ebben írja le az alkotói folyamat kálváriáját és nehézségeit.)
1996: Kaddis a meg nem született gyermekért. (A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, az előző két regény főszereplője, s elmondja a kaddisát, halotti imáját a gyerekért, akit nem hajlandó arra a világra nemzeni, amely megengedte a megengedhetetlent, Auschwitzt-t.)
2003: Felszámolás (A Sorstalanság ideológiai problematikájának továbbvitele.)

A regény címének értelmezése

Sors = a választás szabadsága Sorstalanság = a választás szabadságának hiánya

Köves Gyuri megfogalmazásában: „Végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig”

Nevelődési regény:

A műfaj általános sajátossága, hogy a középpontban a főhős saját életútja, fejlődéstörténete áll, melyben az ifjúkorú ábrándozástól, a felnőtt kor, érett józanságáig jut el. Ebben a regénytípusban a világ és az élet, mint iskola szerepel, melyet mindenkinek ki kell járnia és mindenkire érvényes tapasztalatot ad. Ugyanakkor a hős együtt formálódik a világgal, sorsa a világ átalakulását tükrözi. Ez a műfaji jellegzetesség a sorstalanságban ironikusan jelenik meg. A tanulás és az alkalmazkodás során, a túlélést kellett megtanulnia.

Cselekmény:

Köves Gyuri 15 éves zsidó fiú, aki Budapesten él. Szülei elváltak, apjával él. Apját behívják, munkaszolgálatra ő pedig hadi üzemben kezd dolgozni. Gyurit nem nevelték vallásosan, nincs, zsidótudata.
Egyik nap leszállítják a buszról más zsidókkal együtt és a Téglagyárban várakoztatják.
Azt hiszi, hogy munkára viszik, de vonattal az Auschwitzi táborba szállítják majd innen Buchenwaldba, Zeitzbe. Dolgoztatják és éheztetik, emiatt súlyosan megbetegszik és legyengül. A főhőst a biztos halál tudatában váratlanul éri, hogy csodaszerűen megmenekül, ugyanúgy váratlanul, mint az elhurcolás, de a tábort felszabadítják és hazajuthat Budapestre. Apja meghalt, a lakásukban már mások élnek. Az élményt képtelenség felejteni. Elvitték tőle a sors lehetőségeket, ezért érez mindenki iránt gyűlöletet hazatérése után. Idegenséget is, nem tudja senkivel megérteni magát. A mű végén elindul, hogy találkozzon az édesanyjával.

Kompozíció:

A mű 3 kompozíciós egységre bontható.

I. 1.-3. fejezet – Bp.-en és a téglagyárban – pár hét
1. fejezet a család, az apa munkatáborba jutásakor
2. fejezet a 15 éves fiú önállósulásának és öneszmélésének kezdete
3. fejezet a zsidóság összegyűjtése

II. 4.-8. fejezet – táborokban – néhány hónap
4. fejezet az út a téglagyárból Auschwitzba
5. fejezet a rab élet és a tábori élet tapasztalatai
6. fejezet Buchenwald és Zeitz
7. fejezet munkavégzés, fizikai-lelki leépülés, végül a mélypont elérése
8. fejezet. lábadozás a kórházban, felszabadulás (1945: gleinai tábori kórház)

III. 9. fejezet – Bp.-en – néhány nap (hazaút, történetek értelmezése)

Az időrend folyamatossága a 4. fejezetben megtörik, mert akkor visszatekint a bevagonozás előttre. Valószínűleg azért pont ekkor van törés, mert itt kapja meg a rabruhát, ami elindítja benne az eszmélés folyamatát és rájön, hogy ő valójában rab.

A mű hangvétele:

Egy holokauszt regénytől komoly, tragikus hangvételt várunk, e helyett a Sorstalanság ironikus, néha humoros. Ez a hangvétel teljesen szokatlan, de Kertész Imre szándékosan elkerüli a sablonokat, az egyszerű magyarázatokat.
A haza tért fiút egy újságíró arról kérdi, milyen volt a pokolban? Erre Gyuri azt feleli nem a pokolban volt, hanem a koncentrációs táborban. Ezzel azt akarja mondani, hogy a tábor emberi alkotás, ott sem volt mindenki bűnös, és nemcsak rossz dolgok történtek vele.

A főszereplő, Köves Gyuri jellemzése:

• mindent tudomásul vesz, ami történik vele
• korához képest érett fiú
• végig alárendeli magát a sorsnak
• egy felsőbb igazságnak engedelmeskedik
• életében a zsidóság, sem mint vallás, sem mint nyelv, sem mint faji közösség nem játszik szerepet
• mélypont számára, amikor az ortodox társát „le rohadt zsidózza”
• a fiút idegenség jellemzi, identitáshiány
• önazonossága sérült, hiszen az újságírónak így válaszol: Gyűlöletet érzek!

A regényt, sajátos ábrázolás módja, nézőpontja, hogy egy kamasz szemszögéből mutatja meg a holokausztot, emeli ki a hasonló témájú regények sorából. Méltón lett Nobel díjas érte az író.