Poliszacharidok

A poliszacharidok sok monoszacharidból felépülő órisámolekulák. A monoszacharidegységek glikozidkötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Élővilágban igen elterjedtek és fontos szerepet töltenek be. Funkciójuk alapján két nagy nagy csoportba sorolhatók: tartalék tápanyag és vázanyag. Két legfontosabb poliszacharid a cellulóz és a keményítő.

A cellulóz a növényi sejtek és rostok vázanyaga. Legtisztább állapotban a gyapotban fordul elő.(90%) A fa kb. 50% cellulózt tartalmat. A cellulóz összegképlete (C5H10O5)n . 3000-10000 monomeregységből épül fel. A cellulóz ß-D-glükózból áll, épp úgy, mint a cellobióz, így enyhe savas hidrolízissel cellobiózra bontható, tehát köztes anyaga a cellobióz. A cellulózmolekula hosszú,nyújtott és szár alakú. Ezt a térszerkezetet láncon belüli hidrogénkötések rögzítik. Ennek révén a sokszálú molekulakötések,rostok jönnek létre. A cellulóz vízben és más oldószerben sem oldódik. Nem redukáló hatású. A cellulózt nagy mennyisében használja a papíripar és a textilipar.A növények cellulóztartalma táplálkozásunk szempontjából is fontos, hisz segíti az emésztést és a tápcsatorna normális működését, habár szervezetünk emésztésére nem képes.

A keményítő a növényvilágban elterjedt tartaléktápanyag. A fotoszintézis helyén keletkezik, majd a növényi nedvekkel kerül a gumókba, gyökerekbe, magvakba. Összegképlete megegyezik a cellulózéval, de ő több száz monomeregységből épül fel. A keményítőszemcséket kétféle molekula építi fel az amilopektin és az amilóz. Az amilopektin a belső réteget harátolja, vízben oldhatatlan. Az amilóz pedig a szemcsék belső anyagát alkotja és vízoldható. Mindkét összetevő α-D-glükózból épül fel, különbség térszerkezetükben van. Az amilózmolekulában 1-4 kötéssel kapcsolódnak egymáshoz a glükózegységek. Spirális térszerkezetet vesz fel, amit hélix-konformációnak nevezünk. Ezt a szerkezetet hidrogénközések stabilizálják. Az amilopektinben 1,4-glikozidos kötések mellett előfordulnak 1,6-osak is, ezáltal lesz ágas-bogas szerkezetű. A keményítő fehér színű, szilárd anyag. A keményítőszemcsék alakja és szerkezete jellemző arra a növényre, amelyből kivonják. Hideg vízben a keményítő nem oldódik. Meleg vízben viszont szemcséi nagy mennyiségű vizet vesznek fel és csirizzé alakulnak. A keményítő kimutatása lugol-oldattal, másnéven lálium-jodiddal történik,amely egy vörösbarna színű folyadék. Az apoláris jódmolekulák éppen beleférnek az amilózcsövek apoláris üregébe. Megváltozik a szerkezete így más lesz a fénytörés, ezáltal kék színű lesz. A keményítő nem adja az ezüsttükörpróbát. Az iparban felhasználják textilkeményítő,csiriz, keményítőszörp, erjesztéssel alkohol előállítására. Főleg a burgonyából nyerik.