Beküldte: niciland
A világgal, embertársainkkal való kapcsolattartásunknak csak egyik formája a nyelvi közlés, a verbális kommunikációt non verbális jelek gazdag árama kíséri.
Egyes vizsgálatok szerint az emberi közlésnek:
- 7% a verbális (szóbeli)
- 38% vokális (a hang kifejező ereje→ hangszín, hangerő, beszédtempó)
- 55% nem verbális
A nyelvtudomány nem verbális kommunikációnak, vagy metakommunikációnak nevezi a viselkedés szabályozásához szükséges nem nyelvi jelek összességét.
(pl. érdeklődésünk kimutatása, benyomások közlése, érzelmek stb.)
Testbeszéd
–> mozgással kapcsolatos (kinezika)
– fej tartása, mozgása
– arckifejezés (mimika)
– tekintet
– kéz mozgása (gesztusok)
– a test mozgása, tartása (testtartás=poszturális kommunikáció)
–> a tér kihasználása (proxemika)
– a térközszabályozás, a tér kihasználása
– a távolságtartás, a zónatávolságok
Az arcmimika: Az igazság az arcunkra van írva.
Az arcról leolvasható jeleket 7 alapérzelemhez, alapemócióhoz kötik a kutatók: szomorúság, öröm, félelem, meglepetés, undor, düh és megvetés. Ezek univerzálisak, ugyanolyan jelek láthatók az európai, ázsiai stb. ember arcán. A 43 arcizom mozgásával 10 000 arckifejezést képes „létrehozni” az arcunk, ezek közül 3000 a fontos, gyakori kifejezés. Érdekesség, hogy valamennyi szimmetrikus, kivéve a megvetés arckifejezését, ami féloldali „mosoly”.
Beszélhetünk mikro-arckifejezésekről, ezek a másodperc törtrésze alatt villannak fel (0,1 mp) arcunkon, nem akaratlagos jellegűek; és makro-arckifejezésekről, 1-5 másodpercig tartanak. Pl. a meglepetés 1 mp., ha tovább tart, az illető hazudik. Ha valaki a boldogságot csak színleli, az is könnyen kiderül, mivel a szemkörnyéki ráncokat nem tudjuk akaratlagosan irányítani, s ezek a ráncok a jelei.
A szem szerepe a kommunikációban: A kommunikáció általában tekintetváltással indul (→érzelmi állapotunk, óhajaink).
„A szem a lélek tükre” – tudunk csupán a tekintetünkkel figyelmeztetni, egyetérteni, dorgálni…
A fej gesztusai jól elkülöníthető, világosan értelmezhető jelek. Pl. bizonytalanság; bűntudat, szomorúság. Érdekes a fej igenlő jelzése, amely majdnem az egész világon egyértelmű, kivéve Dél-Olaszországot, a török-görög területeket és Bulgáriát, ahol éppen ellentétes jelentése van. (ld. Kosztolányi Esti Kornél-novellája a főhősnek a bolgár kalauzzal való találkozásáról, ebben éppen ennek nem tudása okozza a konfliktust)
A fej, a kéz és a kar mozgásait a gesztusok közé soroljuk. Az idetartozó jelek között egyaránt megfigyelhetünk tudatos, konvención alapuló jelzést, és öntudatlan gesztusokat. (bólintás, legyintés, ujj-jelek)
A kéz gesztusai nagyon sokféle és árnyalt jelentést hordoznak. A kéz rendkívül kifinomult eszköz, ezért a pszichikumban lezajló folyamatokat érzékenyen tudja közvetíteni. A feszültséget sokszor a kézről olvashatjuk le a legjobban. (A kéz gyakori gesztusai: szájőrzés, toronysisakgesztus, összekulcsolt kezek = frusztrációs gesztus, ökölbe szorított kezek stb.)
A kéz gesztusai közül nagyon sok a tanult, ősi kulturális eredetű. A kéz gesztusaival hívhatunk, elutasíthatunk, tiltakozhatunk, könyöröghetünk, köszönhetünk.
(A köszönés, az üdvözlés gesztusainak is régi hagyományai vannak. Ezek közül sok általános, régóta és szinte mindenki által ismert (integetés, kézfelemelés), de többségük kultúrához, korhoz van kötve (pl. keresztvetés, meghajlás keresztbe tett kézzel, fasiszta karlendítés, a forradalmár magasba lendített ökle).
A kézfogás a középkorból maradt ránk, akkoriban a fegyvertelenség egyik kifejezője volt.)
A testtartás: a test ülő vagy álló helyzetével, beszéd közbeni mozgásával foglalkozik.
A test mozgása a komm. alatt többnyire tudattalan, a testtartás sok mindent elárul. Ha érdekel a téma, a partner; akkor teljes testünkkel felé fordulunk, azaz még „testünk is figyel” A testtartás a felek érzelmi állapotára is utal.
A testbeszéd lehet velünk született egyes non verbális jelek azonban tanultak.
Általában indirekt testbeszéd (nem irányított) működik, állandóan a közlésfolyamatban, ez antropológiai sajátosság, az egész emberi nemre jellemző) Pl.: nevetés, sírás, ösztönös hátralépés, ha valaki közelít hozzánk, stb. De lehet célzott, tudatos, vagyis direkt is. (pl. kacsintás)
A tér kihasználásához kapcsolódnak a különféle zónatávolságok.
Zónatávolságok:
- 0-45cm intimzóna
- 45cm-1,2 m személyes zóna
- 1, 2m-3,6 m társadalmi
- 3,6 m felett nyilvános
(Távol-Keleten, ahol az emberek jobban hozzászoktak a zsúfoltsághoz, a zónatávolságok kisebbek)
A gesztusnyelv használatát befolyásoló tényezők:
1. Kulturális környezet (minél délebbre megyünk, annál élénkebbek a gesztusok)
2. Iskolázottság (a kevésbé iskolázott emberek több gesztust alkalmaznak, mint az iskolázottak)
3. Beosztás (a magasabb beosztású emberek kevesebbet gesztikulálnak, ezáltal tekintélyesebbnek tűnnek)
4. A nem (a nők érzékenyebbek a testbeszéd kifejezésében és megértésében, mint a férfiak; a beleélő megértés képessége az érzelmi rezonancia, az empátia)
5. A beszélő vérmérséklete
Hitelesek csak akkor lesznek a nyelvi közlések, ha a nem verbális tartalom is összhangban van a szituációval, előfordulhat, hogy a nem nyelvi közlés ellentétben áll, kioltja a nyelvit.
Vélemény, hozzászólás?